Képjátékok — Görbesorozat-dísz/Tutorial

2009 január

[Hogyan?]
A képre kattintva a nagyobb, 300x300 képpontos változat is megtekinthető.

1. ábra

Az alábbi tutorialban a gyorsbillentyűk megadásakor a "gyárilag beállított" kódokat adom meg. Ha valaki ezeket átírta, akkor értelemszerűen a saját kódjait alkalmazza.
Első lépésként nyissuk meg a kiválasztott képünket. Mentsük el .xcf kiterjesztéssel, a GIMP saját képformátumában. A jelenlegi kép az alapkep.xcf nevet kapta. Eredeti mérete 300x300 képpont, balra kicsinyítve látható.

2. ábra

Nyissunk egy új réteget a Rétegek párbeszédablakban, képméretben, és átlátszó rétegkitöltéssel. A réteg neve közömbös. Az új, átlátszó rétegnek növeljük meg a méretét a képablakban a Réteg menüjéből a Réteg átméretezése paranccsal. Új rétegméretre legalább 1,5-szer akkora adatokat adjunk be a szélességre és a magasságra, mint amekkora a képünk. Jelen esetben 500x500-asra növeltem az új réteget, amely ezzel a módszerrel mindjárt középre kerül (szemben azzal az esettel, ha a réteg megnyitásakor vittük volna be ezeket az értékeket).

A 2. ábrán látszik a kisebb, 300x300-as színes képünk, körülötte pedig szaggatott vonal jelzi a nagyobb, 500x500-as rétegünk határvonalát.

A b gyorsbillentyűvel kapcsoljuk be az Útvonalak eszközt. Rajzoljunk egy nekünk tetsző íves vonalat, amely túlterjeszkedik a színes rétegünk határvonalán.

Állítsunk be előtérszínre nekünk tetsző színt. Jelen esetben a fehéret választottam. Utána az Eszközbeállítások párbeszédablakából, amely most az Útvonalakat mutatja, vagy a képablakból a Szerkesztés menüjéből válasszuk az Útvonal körberajzolása utasítást.

3. ábra

Megmaradhatunk az alapértelmezett Vonalrajzolás mellett, de a vonalszélességet vigyük le 2,0-re az eredeti 6,0-ról.

Hogy ne zavarjon az útvonal képe, nyomjuk le a p (ecset) gombot a billentyűzetünkön. Most finomítani fogunk a vonalunkon. Először mossuk el: a képablakban a Szűrők közül az Elmosás alatt találjuk a Gauss-elmosást (4. ábra).

4. ábra

Vízszintes és függőleges elmosás sugarára 2-2-t állítottam be. Ez elégséges az eredetileg 2,0-es vonalszélességű ívünk elmosására. Ebből az állapotból már könnyű finoman ívelt szélű görbét készíteni a Szűrők alatt a Leképezések között található Görbítés funkcióval, amely igen alkalmas vonalak keskenyítésére, finomítására, mert 0,1 képpontnyi felbontással szabályozható.

5. ábra

Az 1,00-es Lépésméret állítja be az 0,1-es képpontfelbontást. Legfeljebb 2-3 iterációs lépést alkalmazzunk, különben a vonalunk el fog fogyni. A vékonyítást attól tegyük függővé, hogy a későbbiekben alkalmazott I-görbítés funkcióval milyen távon, és milyen irányban akarjuk majd mozgatni a vonalunkat. Ha például spirálcsavarást alkalmazunk, és hosszú ívben akarjuk görbíteni és kihúzni a vonalunkat, akkor ne nagyon vékonyítsuk el Görbítéssel, mert akkor az I-görbített eredmény túl vékony lesz, és felszakadozik. Most 2 iterációs lépést állítottam be. Sajátrétegre végezzük a Görbítést, ezért a leképezés alapjául az íves görbét tartalmazó réteget állítsuk be (ha nem eleve ezzel bukkanna fel az ablak). Jelen esetben ez az alapkep.xcf-1/Új réteg volt. Ezeken túl már csak egy paramétert kell beállítanunk: a Speciális beállításoknál a Forgatás szögére 180-at vigyünk be az eredeti 90 helyett, mert ezzel tudjuk karcsúsítani a vonalunkat.

6. ábra

Itt jegyzem meg, hogy egyes esetekben utólag, a görbesorozatunk elkészülte után is elmoshatjuk és vékonyíthatjuk a keletkezett görbeseregletet, de ez csak akkor működik jól, ha a vonalaink kellően elválnak egymástól, ami nem minden alakzatnál következik be. Jobb ezt a műveletet inkább a sorozatkép előállítása előtt elvégezni. A 6. ábrán kicsinyítve látható az eredmény. Eredeti méretben finoman ívelt folyamatos vonalat kapunk.

Most hívjuk meg az I-görbítést, amely a képablakban a Szűrők menüjében a Torzítás alatt található. Először az első füle, a Beállítások alatt fogunk dolgozni.

7. ábra

Ha a bemutatotthoz hasonló görbesorozatot szeretnénk kapni, akkor az Áthelyezést és az óramutató szerinti Spirálcsavarást kell használnunk. A példabeli képet először 150-es Deformálási sugárral jobbra csavartam közvetlenül az ív közepe fölé kattintva és kis köríveket húzva a kurzorral, majd átváltottam Áthelyezésre, és ugyanezzel a deformálási sugárral jobbra húztam a kapott görbét. Már előre szólok, hogy az így kapható eredménnyel nem voltam megelégedve, és új próbálkozásba fogtam, de a hibás eredményt azért bemutatom, a gyors kijavításával együtt. A végleges, és általam már elfogadhatónak ítélt műben a spirálcsavarás után 100-ra visszavettem a deformálási sugarat, és ezzel az értékkel húztam jobbra Áthelyezéssel a görbémet. Deformálási mértéknek megmaradhat az alapértelmezett 0,30.

Ha munka közben gondoljuk meg magunkat, akkor az I-görbítés ablakában alul látható Visszaállítás gombbal visszajutunk a kiinduló rétegünkhöz, és újra próbálkozhatunk. Ha viszont meg vagyunk elégedve a kiinduló görbénk és a véglegesre kihúzott görbénk közötti különbséggel, akkor lapozzunk az I-görbítés másik fülére, az Animálásra:

8. ábra

Az I-görbítésben rejlő további lehetőség az, hogy "sorozatfelvételt" készítünk arról a mozgássorozatról, amelyet előzőleg mi magunk állítottunk be. Ha az Animálás melletti kis négyzetet kipipáljuk, akkor megadhatjuk, hogy hány képkockára bontsa a GIMP a folyamatos mozgást. Én 10-et állítottam be. Most nincs szükségünk arra, hogy fordított sorrendben fusson a "filmünk", sem oda-vissza irányú mozgás nem kell, ezért minden további nélkül lenyomhatjuk az OK-t.

9. ábra

Ha a képsorozat készítése közben figyeljük a Rétegek párbeszédablakát, akkor látjuk, hogya gyártja le egymás után a GIMP a képkockákat, növekvő sorszámozással a 0. képkockától a 9.-ig. Amikor elkészült, akkor a képablakunkban már meg is jelenik a görbesorozat.

10. ábra

A 10. ábra mutatja a sikertelen variációt. Ebben az ívek túlságosan erősen egy pontban futnak össze. Mivel szerettem volna, ha jobban széthúzódnak, ezért ezt a változatot töröltem. Ennek egyszerű módja az, ha a Rétegek ablakában kikapcsoljuk a legalsó, színes képrétegünk (Háttér), és a fölötte lévő eredeti görbénk (Új réteg), azaz a két legalsó réteg láthatóságát, majd valamelyik látható rétegre kattintva a jobb egérgombbal a felbukkanó rétegmenüből (11. ábra) a Látható rétegek összefésülése utasítást választjuk ki.

11. ábra

Erre a GIMP megfogja kérdezni, hogy melyen módon akarjuk összefésültetni a rétegeinket, de ez most közömbös: fogadjuk el az alapértelmezett ajánlást (Szükség szerint bővítve). Az egyesített képkockáinkat tartalmazó képréteget töröljük ki, és állítsuk vissza az alsó két réteg láthatóságát. Ezzel visszajutottunk az I-görbítés előtti állapotba, s most újra próbálkozhatunk. Másodjára a 150-es deformálási sugárral végzett spirálcsavarás után 100-as deformálási sugárral helyeztem át a görbémet, s megint 10-kockás mozgóképet készíttettem belőle. Ez már megfelelt a tetszésemnek.

12. ábra

Ha meg vagyunk elégedve a művünkkel, akkor a rétegek ablakában rákattinthatunk az Új réteg nevű eredeti görbénkre, és kitörölhetjük, mert az ugyanaz, mint a 0. képkocka, s ha mindkettőt meghagyjuk, akkor ez a vonal jobban kiugrik a többinél, s az nem szép. Utána kapcsoljuk ki a legalsó, Háttér nevű színes képrétegünk láthatóságát, és a fölötte lévő 0. képkocka rétegre jobb egérgombbal kattintsunk rá, majd a felbukkanó rétegmenüből válasszuk a Látható rétegek összefésülését.

A GIMP megkérdezi, hogyan akarjuk összefésülni a rétegeinket (12. ábra). Elvileg választhatnánk A képre illesztve vagy A legalsó rétegre illesztve módot is, de akkor már nem maradna akkora játékterünk, mintha a Szükség szerint bővítve verzió mellett maradunk. Ne felejtsük el, hogy az átlátszó rétegünk nagyobb a képnél, 500x500 képpontos, és a vonalseregletünk még folytatódik a látóhatárunkon túl is, például jobbra vagy balra eltolva a réteget további görberészletek kerülnek elő.

13. ábra

Az átlátszó rétegünket eleve azért növeltük nagyobbra a képnél, mert az I-görbítés a réteg széleinél már nem ad egyenletes ívet, hanem hajlamos szögben megtörni a vonalakat. A réteg szélére eső vonalak ugyanis mintegy "odatapadnak" a réteg széléhez az I-görbítéskor. Ha tehát nagyobb réteggel dolgozunk, akkor a kép méretén belül biztonsággal egyenletesen ívelő vonalakat kapunk akkor is, ha a rajzolatunk közel kerül a réteg széléhez a feldolgozáskor.

14. ábra

A végleges görbesorozat balra látható, de a szaggatott réteghatárvonalon belül eső, feketének látszó vastag keretben is folytatódik. Ha lenyomjuk az m gyorsbillentyűt (Áthelyezés funkció), akkor arra a ponta kattintva, ahol a görbék közel futnak egymáshoz, tehát eléggé fehér színt adnak ki, s ahol megjelenik a szélrózsa négy irányába mutató ikon a kurzor mellett, onnét kiindulva arrébb húzhatjuk a görbesorozatunkat tetszőleges irányban (átlátszó területre kattintva nem működik a felső rétegre az áthelyezés funkció). A példabeli képben balra is toltam a görbesorozatot egy kissé.

Ha fokozni akarjuk az izgalmakat, akkor még rengeteg mindent játszhatunk a görbénkkel. Most például készítettem róla egy másolatot, azt a képablakban az Eszközök alatt az Átalakítóeszközök között található forgatással egy kissé elforgattam, majd a Réteg menüjéből az Átalakítások közül a Függőleges tükrözzésel átfordítottam. Így állt elő, elhelyezését tekintve a végleges dupla görbesorozat (14. ábra).

15. ábra

Persze ugyanígy több, és másféle lefutású görbesorozatot is készíthetünk, de tartsuk szem előtt, hogy a kevesebb általában több: minél egyszerűbb valami, annál elegánsabb, és nagyobb hatóerejű. Ha akarjuk, a görbemásolatainkat elmoshatjuk Gauss-elmosással, vagy elmozdításos elmosással, rétegmódot változtathatunk, színezhetjük a görbéket stb. Az alsó görbesorozat Átlátszatlanságát például levettem 58%-ra a Rétegek ablakában, mint ahogy az a 15. ábrán látható, hogy finomabbnak, vékonyabbnak látsszanak a vonalak. Ez a beállítás a 150x150-re lekicsinyített végső képváltozathoz tartozik. A tutorial kedvéért most egy kissé összettebb képet készítettem, ezért a duplázáson túl még az egyik görbesorozatot ki is színeztem.

16. ábra

Kattintsunk ehhez a felső görbesorozat rétegre, amelynek 0. képkocka másolata a neve. Utána az l (L, mint Lajos) gyorsbillentyűvel kapcsoljuk be a Színátmenet festőeszközt. Párbeszédablakában válasszunk ki valamilyen nekünk tetsző színátmenetet. A példában a Full Saturation Spectrum CCW-t választottam, azaz a teljes spektrumot, az óramutató járásával ellenkező lefutási irányban. Az alkalmazási módra Erős fényt állítottam be, hogy csak a fehér vonalakat fesse be a program, az átlátszó területek maradjanak üresek. A Ctrl gombot lenyomva tartva a kép bal szélétől a jobb széléig húzzunk egy vízszintes szakaszt.

Ezzel voltaképpen el is készültünk. Attól fügően, hogy mekkora nagyságban akarjuk megjeleníteni a képünket, még apróbb igazításokat is végezhetünk. A 300x300-as verzióhoz például följebb vittem a fehér görbesorozatot tartalmazó réteg (0. képkocka) átlátszatlanságát 72,5%-ra, viszont még egyszer lefuttattam rajta a Leképezések alatt található Görbítést 1-es lépésmérettel, 180 fokos elforgatással, de csak 1 iterációs lépéssel, hogy vékonyítsak a vonalain.
A képablakban a Kép menüjéből az Egy réteggé lapítás paranccsal egyesíthetjük a rétegeinket, és tetszőleges néven, valamint kiterjesztéssel (pl. .png) elmenthetjük.

Végezetül itt egy másik példa egy nagyméretű bannerre. Láthatólag ívesebb csavarást alkalmaztam, s a görbesorozat másolatát elmozdítással el is mosattam. Láthatólag utólag még a Leképezések alatt található Elmozdítást is alkalmaztam a görbesorozaton.
Ha viszont a kész görbesorozaton utólag a Görbítést futattjuk le, hogy vékonyítsunk a vonalainkon, akkor a vonalak metszéspontjánál kis sokszögek alakulhatnak ki, mintegy hálóssá téve a rajzunkat. Ezzel a módszerrel csak akkor éljünk, ha kifejezetten ez volt a szándékunk, egyébként inkább az I-görbítés előtt finomítsuk a kiindulási görbénket, és ne utólag. A görbítéses vékonyításnál azonban számítsuk be azt, hogy az utána következő I-görbítés vékonyíthat a vonalainkon, s azok felszakadozhatnak vagy eltűnhetnek ettől. Ezért az alapgörbe készítésekor optimalizáljunk: se túl vastag, se túl vékony vonallal ne dolgozzunk, ha finomabb vonalú görbesorozatot szeretnénk kapni.

Nemcsak I-görbítéssel állíthatunk elő görbesorozatot, hanem a Szűrők/Animáció alatt található Hullámzással/Fordozással is. Ezeken felül még jól használható a GAP mozgókép beépülő modul is erre a célra. Az eleve képkockasorozatot állít elő, és a Move Path ablakában beállíthatjuk egy görbe forgatását, a színes háttérképréteget pedig könnyen eltávolíthatjuk utólag a képkockákból, hogy csak az átlátszó vonalseregletünk maradjon meg. Az elkészített, és egy képpé összefűzött képkockasorozatot pedig a Látható rétegek összefésülésével éppúgy egyesíthetjük egy réteggé, mint ha közönséges állóképpel dolgoznánk.

A kép előállításához GIMP for Windows 2.4.2 képfeldolgozó programot használtam a sourceforge.net jóvoltából.