RSS 2.0 értesítő RSS 2.0

Keresés a honlapon
.

Legfrissebb oldalak

GIMP-pel festett húsvéti tojások. Húsvéti GIMP tojás
Húsvéti tojások festése egérrel és GIMP rutinokkal.
Hópehely motívum. Hópehely motívumok
Klónozás és alakítás Inkscape szűrőkkel.
Oszlopcsarnok fantázialényekkel. 3D oszlop
Csavart torony
Fantázialények
GIMP 2.8 ecsetdinamikával rajzolt oszlopok és fantázialények.
Absztrakt csigaház képe. Csigaház és társai
Alakzatcsoport ráfektetése tetszőleges útvonalra. Inkscape tanulmány és tutorial.
3D fogaskerekek. 3D fogaskerekek Inkscape-pel
Az Inkscape "Mozgás" kiterjesztés használatának egyik módja.
Régi és új gimp nyitólapja. GIMP 2.6 és 2.8
Néhány gyakorlati szempont a GIMP 2.8 használatával kapcsolatban.
  Fölfelé mutató nyíl.

Wilber.
A képek a GIMP 2.2.15, 2.4.2, 2.6.4 és 2.8 programmal, illetve Inkscape v0.47.1 programmal készültek a
Sourceforge logo.
és az Inkscape.org jóvoltából.


Creative Commons License
Adatvédelem
Utolsó frissítés: 2014 április

Képjátékok — Villogó neonfény: tanulságok

2009 augusztus

Villogó neonfényes mozgókép.

Hozzászólás feliratú gomb [Hogyan?]

Ehhez a tutorialhoz letöltöttem a GIMP GAP 2.6.0-ás verzióját, amely beépülő modulként beilleszkedett a GIMP 2.6.4-es verzióm alá. A plug-in forrása: GIMP_GAP-2.6.0-Setup.exe (3,9 MB). Ez a modul ismét JamesH-nak köszönhető, akinek az előző munkáját is hasznosítani tudtam, amikor a GAP 2.2.2 verzióját telepítettem a GIMP 2.4.2 alá. Az azzal készült munkák a Mozgóképek listájából találhatók meg.

Ez a 2.6.0-ás GAP működésben nem látszik eltérőnek a korábbi, 2.4.x alá telepíthető verziótól, azaz ezt a tutorialt azok is hasznosítani tudják, akiknek GIMP 2.4.x-ük van valamilyen ahhoz illeszkedő GAP-modullal. Viszont a fent megadott linken található modulban benne van a telepítő is, és automatikusan telepíti magát abban az esetben, ha a GIMP 2.6.x-es verziónk a szokásos helyen van a gépünkön a C:/Program Files/ alatt. Ha máshová telepítettük, vagy több GIMP verziónk is van különböző helyeken, arra nézve nincsenek tapasztalataim.
Szabványos konfigurációban viszont nekem ez is jól működik (bár még csak csekély részét próbáltam ki), mint a 2.4.x-es GIMPek alá telepíthető régebbi változat.

FIGYELEM! Ez a leírás tanulságképpen egy hibát, és annak két lehetséges felszámolását ismerteti. Mielőtt bárki belekezdene a reprodukálásába, olvassa el a szöveget, hogy érdemes-e dolgoznia vele!

Ez egy hosszadalmasabb leírás, s bár tutorialként van megírva (hátha valaki szeretne ilyen képet készíteni), mégsem maga a mozgókép belőle a lényeg, hanem a tanulságok, amelyek szerezhetők az átolvasásával. Elsősorban középszinten tartó GIMP-felhasználóknak szól, mert nem merül el a részletekben. Viszont kezdőknek is érdemes lehet átfutni, mert találhatnak benne magyarázatokat arra nézve, hogy korábban miért nem boldogultak egy-egy művelettel. Nem is annyira az eredménye érdekes, hanem az, hogy több apró — kevés gyakorlattal rendelkezők számára nem feltétlenül nyilvánvaló — trükköt, elvet is tartalmaz, amely más GIMP-munkákban is hasznosítható, és az egyik elkészítési módjához a GIMP 2.6.4-em alá beépülő GIMP Animation Package (GAP) for Windows 2.6.0-ás verzióját használtam fel.

Minden egyéb tekintetben jól működött a bemutatott GAP verzió, de éppen ehhez az adott mozgóképhez felhasznált árnyalat-telítettség szűrője nem az elvárt viselkedést mutatta. Lehet, hogy ez az én hibám, lehet, hogy a GIMP konfigurációmé, s az is lehet, hogy egy bug-ról van szó. Ilyesmi a korábbi GAP verziómban is előfordult, de lényegesen nem akadályozza a munkát. Viszont ennek kapcsán két módszert, gondolkodásmódot is be tudtam mutatni, hogy némi rugalmassággal hogyan járhatunk túl valamilyen hiba eszén, és érhetjük el mégis az eredeti célunkat, a megjeleníthető mozgóképet.

A leírás több blokkra oszlik, amelyekből egyes részek teljesen kihagyhatók: csak a szélesebb körű hasznosítási lehetőségek miatt kerültek be.

Az első fejezet a háttérképül szolgáló kavicságy megrajzolását ismerteti. Más háttérkép is alkalmas a célra, csak lehetőleg sötét színűt válasszunk, mert az előtt érvényesült a neonfény.
A második rész magának a neonfeliratnak az elkészítését ismerteti. A háttérréteggel együtt ez lesz a két forrásrétegünk, amelyet a mozgókép készítéséhez felhasználunk.
A harmadik rész a GAP-os mozgókép-készítésről szól, és kétféle hibajavítási módot is bemutat, ha hasonló jelenséggel találkozunk, mint amilyen ennél a munkánál előfordult.
A negyedik részben a kép kézi elkészítéséről lehet olvasni, ha valakinek nincs kedve letölteni magának a GAP-ot, s anélkül szeretne boldogulni.


Kavicsos talaj rajzolása

Akinek van kész háttérképe, az ezt a részt átugorhatja, és rátérhet a neonfelirat készítésére.

1. ábra

Színátmenetes ecset beállításai

A tutorialban megemlített gyorsbillentyűknél a "gyárilag beállított" kódokat adom meg.
Első lépésként nyissunk egy új képet a Ctrl+n billentyűk lenyomásával. Méretére adjunk be 500x500 képpontot. A Speciális lehetőségek közül a Rétegkitöltési módra állítsuk be az alapértelmezett fekete Előtérszínt. Mentsük el tetszőleges néven (pl. neon.xcf) .xcf kiterjesztéssel, a GIMP saját képformátumában.

A Színátmenetek ablakában válasszuk ki a Greens (zöldek) átmenetet, az Ecsetek ablakában pedig a Circle (19) éles szélű ecsetet. Nyomjuk le a p gyorsbillentyűt a billentyűzetünkön, hogy bekapcsoljuk vele az ecsetet, és az Eszközbeállítások párbeszédablakában állítsuk be az 1. ábrán látható értékeket. Az ecset maradjon Normál módban, 100%-os maradjon az Átlátszatlansága, az 1,00-es Méretezésén se változtassunk, de pipáljuk ki a Színátmenet színének használatát (itt megfelelnek az alapértelmezett beállítások). Pipáljuk még ki az Elszórást is, és annak Mennyiségére gépeljünk be 15,00-öt. A többi érték maradhat változatlan.

2. ábra

Bepöttyözött háttérréteg.

Húzogassuk az ecsetet a vásznunkon, hogy bepöttyözzük a felületet. Ha egy egészen kevés fekete terület még marad, az nem baj. Most a GIMPresszionistával egészen könnyen és gyorsan készítünk kavicsos felületet magunknak.
Most jön az 1. számú trükk.

3. ábra

GIMPresszionista ablaka, Profil fül.

Ha még nincs nagy tapasztalatunk a GIMPresszionistával, akkor könnyen elmehet tőle a kedvünk, annyi mindent kell, illetve lehet beállítani vele. Viszont vannak benne kész profilok, amelyekből kiindulhatunk (ezekből nincs olyan sok, hamar végignézhetjük őket). Most egy kavicsos felülethez a legközelebb állónak a Ballpark nevű profilt találtam a Profilok fül gördítősávos belső ablakában. Ha ennek nevére rákattintunk, majd lenyomjuk az Alkalmaz gombot, akkor a többi fül alá automatikusan ennek a beállításai kerülnek. Ha a bal felső előnézeti ablak alatti Frissítés gombot lenyomjuk, akkor nagyvonalú benyomást kaphatunk az eredményről. Ha még le is futtatjuk a műveletet OKézással, akkor jobban látjuk az eredményt: fehér papíralapon középre csoportosuló, nem nagy méretszórású, egyforma színű gömböket, amelyek árnyékot vetnek (4. ábra). Jegyezzük meg, hogy mit láttunk, majd vonjuk vissza a műveletet a Szerkesztés alatt, mert most már van támpontunk, viszonyítási alapunk, amihez képest kissé átállítjuk a profil értékeit, és hamar célbaérhetünk.

4. ábra

Ballpark profil eredménye.

2. számú trükk. Akkor most kezdjük el módosítani a beállításokat, de JOBBRÓL BALRA haladjunk, hogy megleshessük, mi is van a GIMPresszionista fülei mögött, mert ha a Papírral kezdünk, akkor a papír és az ecset alatt nem a Ballpark beállításai jelennek meg. Ha viszont ezeket hagyjuk meg utoljára, akkor valódi adatokat látunk.

Kattintsunk először az ÁLTALÁNOS fülre. Látni fogjuk, hogy a Háttérre az Egyenletes fehér színnel kitöltés van bejelölve. Válasszuk helyette az Eredeti megőrzését, s akkor a gömbök között esetleg szabadon maradt terület nem is fog olyan nagyon feltűnni. A többi paraméter itt maradhat változatlan, többek között az is, hogy az eredmény csempézhető legyen.
Lapozzunk a SZÍN fülre. Itt színre az Ecset alatti átlag van bejelölve, ezért lettek annyira egyforma színűek a gömbök az előbb. Válasszuk helyette az Ecset középpontját, hogy változatosabb színű kavicsokat kapjunk. A Színzajosítás azért maradhat 0, mert majd saját fényt fogunk visszaverődtetni a kavicsokról.

A következő fül az ELHELYEZÉS. Az elhelyezés maradhat Véletlenszerűen, de kapcsoljuk ki a Középre rendezést, hogy a háttérrétegünk egésze be legyen majd pöttyözve. A Vonások sűrűségét a 7 helyett növeljük pl. 17-re.
Visszafelé haladva a következő fül a MÉRET. A Méretek száma maradhat 6 (ennyiféle méretű gömbünk lesz majd), de a Minimális méretet vegyük le 29-ről 19-re. Maximális méretnek jó az 50. A Méret eloszlása maradjon Véletlenszerű.

5. ábra

Kavicsréteg alapképe.

Most jön a TÁJOLÁS. Irányokból csak 1 van: növeljük ezek számát 5-re, hogy ne párhuzamosan feküdjenek majd a kavicsaink. A kezdőszöget most próbaképpen 180 fokra vettem az eredeti 0 helyett, a Szög-kiterjedésre meghagyhatjuk a 60 fokot (ezen belül lesz majd 5 irány). Az Irányt az Érték szerinti eloszlás helyett vegyük Véletlenszerűre.
A következő fül az ECSET. Ez a sphere.ppm ecset, s ez maradjon is így. Jó a Gamma-értéke is, ezen se változtassunk, de a gömböt lapítsuk össze függőleges irányban. Ehhez a Méretarányt vegyük 0,00-ról -0,19-re. A Kiemelkedés maradjon 100,0.
Utoljára maradt a PAPÍR. Eredetileg defaultpaper.pgm-en van; válasszuk helyette a marble.pgm márványozott mintát. A Méretezés maradhat 30,0, de a Kiemelkedést az eredeti 0,0 helyett növeljük pl. 32,5-re. Most már OKézhatunk. Látni fogjuk, hogy a Tájolás 180 fokos kezdőszögével nem igazán jó helyen csillannak fel a fények a kavicsainkon (jobboldalt alul vannak), pedig a végleges képen felülről fogják kapni a fényt. Ezért a képablakban a Réteg —> Átalakítás —> Függőleges tükrözéssel fordítsuk meg a réteget (5. ábra).

6. ábra

Kis csempe beállításai.

Tegyük egy kicsit izgalmasabbá a képet: a Rétegek ablakában duplázzuk meg az immáron kavicsos Háttér nevű réteget. Az új réteg a Háttér másolata nevet fogja kapni. Kapcsoljuk ki a láthatóságát, és kattintsunk az alatta lévő, Háttér nevű rétegre, hogy az legyen az aktív réteg.
Emlékezzünk rá, hogy a GIMPresszionistánál megtartottuk a csempézhetőség követelményét a Ballpark profilból, ezért most könnyen tudjuk kicsinyíteni, egyben sokszorozni a kavicságyunkat. A Szűrők —> Leképezés —> Kis csempe funkció ablaka balra látható. Jelöljük ki a Megadott csempét, és hagyjuk meg a felkínált 2-2 sort és oszlopot, valamint a szakaszok számára a 2-t. OKézzunk, és lesz egy apró kavicsos rétegünk a nagykavicsos alatt.

Most lépjünk vissza a Rétegek ablakában a felső, Háttér másolata rétegre, és kapcsoljuk vissza a láthatóságát. Közben vegyük észre, hogy a rétegneve félkövérrel van szedve, ami annyit tesz, hogy nincs Alfa-csatornája. Adjunk neki, mert a következőekben kiradírozunk belőle, de az lesz a jó, ha a radírozott terület átlátszó lesz. Ez nem megy Alfa-csatorna nélkül. Például a képablakban a Réteg —> Átlátszóság —> Alfa-csatorna hozzáadása utasítással ezt elintézhetjük.

7. ábra

Radír beállításai.

Shift+e billentyű-kombinációval kapcsoljuk be a Radírt. Az ecsetek közül válasszuk ki a Circle Fuzzy (19)-est, az Átlátszatlanságát hagyjuk 100%-on, a méretezését pedig növeljük mondjuk 2,00-re az Eszközbeállítások ablakában.

8. ábra

Radírozás a képablakban.

Ahol maradtak eredeti pöttyök a nagykavicsos rétegben (amelyeket a GIMPresszionista nem alakított át), vagy ahol nekünk nem tetsző módon halmozódnak a kavicsok, ott töröljünk ki a rétegből, hogy átlátsszon az alatta lévő kis kavicsos réteg. Ha valahol nem jól tippeltünk, akkor kapcsoljuk be az Ellen-radírt, és állítsuk vele vissza az eredeti állapotot. Elsősorban a nagy kavicsok mellett radírozzunk, hogy jusson is, maradjon is.
Most tegyük térhatásúvá a kavicsainkat, mintha oldalról néznénk rájuk, és nem felülnézetből.

9. ábra

Perspektíva a képablakban.

A Háttér másolata felső rétegben állva fésüljük rá ezt a réteget a Rétegek ablakában az alatta fekvő Háttér rétegre: kattintsunk jobb egérgombbal a Háttér másolata rétegsorára, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk az Összefésülést lefelé. Utána az Eszköztárban kattintsunk a Perspektíva ikonjára, majd utána kattintsunk a képbe. Erre felbukkan a Perspektíva ablaka, de ne abban dolgozzunk, hanem a képablakban. A megjelenő négyzet két alsó csücskét húzzuk széjjel (ha zavarnak az oldalsávok, nyomjunk Tab-ot a billentyűzeten. Ugyanezzel visszakapcsolhatjuk az oldalsávok megjelenítését), majd a Perspektíva ablakában nyomjuk le az Átalakítás gombot. Ne felejtsük el kép-méretűre hozni a réteget. Megint kattintsunk jobb egérgombbal a rétegre a Rétegek ablakában, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk a Réteg kép-méretűvé alakítását.

10. ábra

Fekete-átlátszó színátmenet beállításai.

Már csak árnyékolnunk kell a kavicságyat a majdani mozgóképhez. Ehhez nyissunk új réteget a Rétegek ablakában, és adjuk neki az Árnyékolás nevet. Átlátszó rétegkitöltésű maradjon, 500x500-as, azaz képméretben. A színátmenetek ablakában válasszuk ki az Előtérből átlátszóba (ez most feketéből átlátszóba) átmenetet, majd nyomjunk l-t (L, mint Lajos) a billentyűzetünkön, hogy bekapcsoljuk a Színátmenet eszközt. Az Eszközbeállítások ablakában a lefutási Formára hagyjuk meg a Lineárist, viszont kérjünk Ismétlést Háromszöghullámmal.

11. ábra

Kész kavicsháttér.

A kép tetejétől nagyjából a kép közepe alá egy kicsivel húzzunk függőlegesen (azaz a Ctrl billentyűt lenyomva tartva) egy szakaszt. A kép alsó és felső fele sötétbe fog borulni. Inkább a felső felébe jusson több sötétből, mint az alsóba. Ha nem találjuk eléggé sötétnek a felső és alsó felét, akkor készítsünk másolatot a Rétegek ablakában az Árnyékolás rétegről, és annak Átlátszóságát állítsuk be tetszésünk szerint. Most 60%-ra vettem a második árnyékoló réteg átlátszatlanságát. Ezután a Kép menüjéből az Egy réteggé lapítás utasítással egyesítsünk az összes rétegünket. Az eredmény a 11. ábrán látható.

Neonszöveg rajzolása

12. ábra

Szűkítés ablaka.

A neonos szöveg ötlete egy igen egyszerű játékból adódott. Rajzolgattam magamnak egy gyűrű alakú ecsetet, és véletlenül átlátszóra vett ecsetmódban, színátmenetes ecsetelés mellett húzogattam vele vonalakat. Ez tetszetős képet eredményezett, s ez adta a neonos szöveg alapját (erről l. még Hogy(an) ne menjen el a kedvünk... oldalt). 3. trükk: Ha a színátmenet használatát bekapcsoljuk egy gyűrű alakú ecsetnél, akkor a vele festett csík eleje és hátsó fala más és más színű lesz a végénél, és ettől 3-dimenziósnak látszó cső jellegű hatást kapunk.


13. ábra

Gyűrű alakú sajátecset.

Ha történetesen nincsen gyűrű alakú ecsetünk, akkor gyorsan készíthetünk egyet magunknak. Nyissunk egy új képet 100x100-as méretben, de most fehér rétegkitöltéssel (Kitöltés ezzel: Háttérszín). Az e gyorsbillentyűvel kapcsoljuk be az Ellipszis-kijelölést. Az Eszközbeállítások ablakában állítsunk be rá Rögzített Méretarányt, 1:1-hez aránnyal, és pipáljuk ki a Kiterjesztést a középpontból. Álljunk a kurzorral az 50,50-es koordinátához (a képablak bal alsó sarkánál olvashatók le a koordináták), és húzzunk egy kört, nagyjából akkora külső átmérővel, mint amekkora a 13. ábrán látszik. A Szerkesztés —> Kitöltés az előtérszínnel (ez most fekete) utasítással fessük be, majd a Kijelölés —> Szűkítésre kattinva felbukkanó "Kijelölés szűkítése" ablakban állítsunk be 5 képpontnyi szűkítést a képkerettől (12. ábra).

14. ábra

Ecset mentése.

Most megint hívjuk meg a Szerkesztés alól a Kitöltést, de most a háttérszínnel (fehér). Ezzel kész is a gyűrű. Szüntessük meg a kijelölést például a Kijelölés-szerkesztőben (X). Finomítsuk kissé a peremeit: a Szűrők —> Elmosás —> Elmosás utasítást egyszer futtassuk le. Utána a Kép —> Mód —> Szürkeárnyalatos választásával alakítsuk szürkeárnyalatossá a képet. Végül a Ctrl+c billentyű-kombinációval helyezzük vágólapra, és a Szerkesztés —> Beillesztés másként —> Új ecset utasítással készítsünk belőle bármilyen színben használható ecsetet.
Az ekkor felbukkanó ablakba írjunk be valamilyen ecsetnevet, fájlnevet, és ami a legfontosabb, a Térközt vegyük le 0-ra, hogy folyamatos csíkot tudjunk majd húzni az ecsettel. OKézás után az új ecsetünk azonnal megjelenik az Ecsetek ablakában, és innentől kezdve éppúgy használható, mint a többi ecset. Az ecsetkészítéshez felhasznált 100x100-as Névtelen képünket ekkor már Mentés nélkül becsukhatjuk.

15. ábra

Saját rajzolású szöveg útvonala.

Mivel a GIMPünkkel szövegeket is tudunk írni, ezért csábító a gondolat, hogy a Szöveg funkciót használjuk. A betűink körvonalait kijelöltethetjük és vagy közvetlenül, vagy útvonallá alakítás után körberajzoltathatjuk ecsettel, de ilyenkor sok betűtípusnál túl közel esnek egymáshoz a neoncsöveink. Ha pedig emiatt nagy méretben kell dolgoznunk, hogy áttekinthető legyen a szöveg, akkor túl lassan fog betöltődni a képünk, ha történetesen honlapra szántuk. Ezért célszerűbb ellenállni a csábításnak. 4. trükk Most jobban járunk, ha magunk írjuk a szöveget Útvonalakkal. (Arról nem is beszélve, hogy nem csak szöveget akarhatunk így megjeleníteni, hanem teszem azt logót, vagy más objektumot.)

Éppenséggel íves formákat is rajzolhatnánk, de most egyszerűbb szögletes betűkkel dolgozni, ami neoncsövektől nem is olyan nagyon "élet"-idegen.

Térjünk vissza a neon.xcf képünkhöz, amelyben most egyetlen rétegünk van Háttér névvel, amely a kavicsos talajunkat ábrázolja. Nyissunk fölé egy új réteget a Rétegek ablakából képméretben (500x500), átlátszó rétegkitöltéssel, és adjuk neki a Neon nevet. A következő műveletekhez segédvonalakat fogunk használni. Három vízsszintes segédvonalat húzzunk ki a képünk felső vonalzója alól. Ezek közül a legfelső és a legalsó a betűink felső és alsó határát jelölje ki. Az alsó kerüljön közvetlenül a kavicságyunk világosabb része fölé, a felső betűhatároló segédvonalat pedig vigyük az alsótól a lehető legtávolabbra úgy, hogy a szövegünk (logónk stb.) még vízsszintesen kiférjen. A harmadik segédvonal e kettő közé kerüljön: ott lesz a kisbetűink felső határa. (A felirat a képünk felső felébe fog kerülni, hogy alatta még maradjon hely fényvisszaverődésnek is a kavicsokról.)

16. ábra

Útvonallal rajzolt szöveg.

A b billentyű lenyomásával kapcsoljuk be az Útvonalakat. Az Eszközbeállítások ablakában pipáljuk ki a Sokszög-alakzatot, ha csak szögletes betűket akarunk rajzolni, mert ekkor nem lesznek íveink. A függőleges vagy ferdén dőlő vonalakat lehetőleg vegyük párhuzamosra. Ha egy pontcsoportot be akarunk fejezni (pl. nagy N-betű), akkor az utolsó pontja elhelyezése után nyomjuk le a Shift-et a billentyűzetünkön, és még egyszer kattintsunk rá az utolsó pontra. Így a következő pontcsoport első tagját (pl. kis e-betű) nem fogja összekötni a nagy N végével. De ha a kis e bal szélső pontját a nagy N száráról akarjuk indítani, akkor nem új pontot kapunk, hanem a nagy N pontcsoport aktivizálódik újra. A 15. ábrán két piros nyíl is látható.
5. trükk Kell egy bizonyos távolság ahhoz, hogy a GIMP új pontnak vegye egy kattintásunkat. A feladat úgy oldható meg, hogy kezdjünk távolabb, tetszőleges helyre rakjuk a kis e kezdőpontját, hiszen azt utólag bármikor a helyére húzhatjuk, például a nagy N szárára.

Ugyancsak nem feltétlenül tudjuk bezárni a kis o-betűnket alul, ha a bal alsó sarkára akarjuk az 5. pontját elhelyezni. Nekem se Shift, se Ctrl lenyomása mellett nem működött a bezárás. Ilyenkor megint az előző módszerrel segíthetünk magunkon. Tegyük először máshová pontot, majd még egyszer rákattintva húzzuk rá a tervezett pontra. Ekkor már Shift+újbóli rákattintással sikerült bezárni az o-betűt.
A segédvonalakkal nem jelölt részeken látjuk az útvonalból, hogy az mikor vízsszintes, mert akkor nem töredezett a képe. Az n betűt a legalsó segédvonalról indítsuk baloldalon fölfelé és vigyük végig, majd utólag vegyünk fel egy kétpontos vízszintes szakaszt az o és az n fölött, és egymás után húzzuk a végpontjait az o jobb felső, majd a másikat az n bal felső sarkára, és a Shift lenyomása mellett kattintsunk megint rájuk, hogy összezáruljon a szövegünk. Ezzel a módszerrel végigmenve a 16. ábrán látható képet kapjuk.

17. ábra

Neonfényhez használt ecset beállításai az Eszközbeállítások ablakában.

Itt az ideje, hogy kirajzoljuk a neonfényünket. Az Előtér/Háttérszín ablakában a fekete előtérszín helyett vegyünk színmintát a Caribbean blues színátmenet kék területéről a Színátmenetek ablakából. Nekem ez most a 0a459c HTML-kódú színre adódott ki. A háttérszínünk maradjon fehér. A Színátmenetek ablakában válasszuk ki az Előtérből a háttérbe színátmenetet, és nyomjunk p-t a billentyűzetünkön, hogy bekapcsoljuk az Ecsetet. Az Eszközbeállítások ablakában állítsuk be a következő paramétereket a gyűrűecsetünkre. A Mód maradjon Normál, az Átlátszatlanságot vegyük le 20%-ra. A Méretezést úgy állapítsuk meg hogy az aktuális méretű ecsettel vigyük a kurzort a szövegútvonalunk fölé, ahol is szaggatott körvonallal látni fogjuk az ecsetünk nagyságát. A lehető legnagyobb olyan méretet állítsuk be, amitől a majdani neoncsöveink még jól elválnak egymástól. Kalkuláljuk bele, hogy egy fényudvart is kell majd még a csövek köré rajzolnunk. Most nálam 0,25-re jött ki az ecset méretezése. Kapcsoljuk még be a Színátmenet színének használatát az alapértelmezett értékekkel.

19. ábra

Útvonal körberajzolása.

Az Útvonalak ablakában (18. ábra) nyomjuk le az alsó gombsor jobbról második gombját, mire felbukkan az Útvonal körberajzolásának ablaka (19. ábra).

18. ábra

Útvonalak ablaka.

A Vonalrajzolás helyett válasszuk a Körberajzolást festőeszközzel, ami alaphelyzetben az ecset, és most éppen ez kell nekünk. Nyomjuk le a Körberajzolást. Ha az eredmény nem tetszik a képablakban, akkor simíthatunk még rajta. Az s gyorsbillentyűvel váltsunk át Maszatolásra, s az Eszközbeállítások ablakában állítsuk be ugyanazt az ecsetméretet, mint amekkorával az előbb dolgoztunk (0,25 volt nálam), és vegyük 50%-ra az eszköz Átlátszatlanságát. 6. trükk Megint hívjuk meg a Körberajzoltatást az Útvonalak ablakából, de abban először a Visszaállítás gombját nyomjuk le, majd megint jelöljük be a Körberajzolást kifestőeszközzel. Ekkor automatikusan a Maszatolást fogja felkínálni az ecset helyett. (Különben sokáig kínlódhatunk, hogy miért nem azt csinálja a GIMP, amit szeretnénk.) A Nézet alatt a Segédvonalak megjelenítésére kattintva kikapcsolhatjuk a zavaró segédvonalakat. Az eredmény a 20. ábrán látható.

20. ábra

Kék-fehér neoncsövek.

Tegyük egy kicsit karakteresebbé a látványt. A Neon rétegünket duplázzuk meg a Rétegek ablakában. Az új réteg a Neon másolata nevet fogja kapni. Átmenetileg kapcsoljuk ki az alatta fekvő Neon láthatóságát. A másolati rétegre alkalmazzuk a Színek —> Szinteket.

21. ábra

Szintek ablaka.

A csatornák közül válasszuk ki at Alfát, a Bemeneti szinteknél a jobb szélső csúszkát állítsuk például 174-re, a középsőt pedig 0,30-ra. A lényeg az, hogy a csövek kontúrjai jobban kirajzolódjanak.

22. ábra

Szintezett neoncsövek.

A művelet eredményének egy részlete a 22. ábrán látható.

7. trükk Most állítsunk be a képünknek egy olyan nagyítást, amekkorában a végleges képünket szeretnénk látni. Ha nincs ekkora nagyítás a képablak bal alsó részében, az állapotsávban található legördülő menü választékában, akkor a menüsorból a Nézet alatt állítsunk be magunknak ekkora méretet. Erre azért van szükség, mert képeink sok esetben jelentősen eltérő látványt mutatnak nagyobb méretben, mint lekicsinyítve. Ha mindjárt erre gondolva dolgozunk tovább, akkor fölösleges bosszúságokat takaríthatunk meg magunknak. Nekem most megfelelt az 50%-os nagyítás, úgyhogy ezen dolgoztam tovább (a végső képben végül is 40%-osra lett kicsinyítve az eredeti méretből).

23. ábra

Rétegek ablaka 1.

Akkor most fényudvart adunk a neoncsöveinkhez. Nyissunk egy új réteget Ragyogás néven, 500x500 képpontos képméretben, átlátszó rétegkitöltéssel. A p billentyűvel kapcsoljuk be az ecsetet, az Ecsetek közül válasszuk ki a Circle Fuzzy (19) elmosódott szélű ecsetet, a Színátmenetek közül pedig a Tropical Colors-t. Az Eszközbeállítások ablakában az ecset Módja maradjon Normál, Átlátszatlanságra kíséreljük meg az 50%-ot, a Méretezés legyen akkora, hogy az ecset széle lógjon túl a csövek szélén. Nálam ez most 3,00-ra adódott ki, mert azt is be kell számítani, hogy ez az ecset a széle felé erősen halványodik (Az ecsetet próbáljuk megint csak oda a csöveinkhez a méretezés beállításakor). Kapcsoljuk be a Színátmenet színének használatát is, a Hossz maradhat 100, az Ismétlés legyen Háromszöghullám.

Megint kérjük meg az Útvonalak ablakából a Végigrajzolást az útvonal mentén, s az erre felbukkanó ablakban először a Visszaállítás gombját nyomjuk le, hogy megszabaduljunk a Maszatolástól, majd megint jelöljük ki a Kifestőeszköz használatát, mire a GIMP automatikusan Ecsetre vált. Futtassuk le a Körberajzolást.
A Ragyogásról készítsünk másolatot a Rétegek ablakában (Ragyogás másolata). A másolati rétegből kivágjuk a csöveknek megfelelő területet, hogy csak a csövek körüli fény maradjon. Lépjünk vissza a Neon rétegre, kattintsunk jobb egérgombbal a rétegsorára, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk ki az Alfa-csatorna kijelöléssé alakítását. Lépjünk utána vissza a Ragyogás másolatára és Ctrl+x- billentyű-kombinációval vágjuk a csövek fölötti területet.
Most kezdjünk el játszadozni a rétegeinkkel, az átlátszatlanságukkal, esetleg a rétegmóddal, hogy nekünk tetsző eredményt kapjunk kis nagyításon. A végleges képhez a Háttér réteget Normál módba állítottam, 100%-os átlátszatlansággal, a Neon réteg is Normál, de 55%-os átlátszatlansággal, a Neon másolata Összegzés módba került 100%-os átlátszatlansággal, a Ragyogás Normál és 100%, a Ragyogás másolata pedig Normál és 44%-os átlátszatlanságú. A Ragyogás másolatát fésüljük rá Ragyogásra a rétegmenüből Összefésüléssel lefelé.

24. ábra

Rétegek ablaka 2.

Ideje, hogy a Háttér fölötti összes réteget egyesítsük egymással, hogy csak kettő, de különálló rétegünk maradjon a majdani mozgóképhez. 8. trükk De csak akkor kapunk ugyanolyan képet, mint amilyet látunk most a képablakban, ha előbb a kavicsokból (Háttér réteg) kiemeljük a Neonrétegek mögötti részt, és közvetlenül a Háttér réteg fölé, az átlátszó rétegek alá tesszük, s azokkal egyesítjük. (Ez azért van így, mert a Neon másolata réteg Összegzés módban van.) Lépjünk tehát a Rétegek ablakában a Neon nevű rétegre, s jobb egérgombbal megint kattintsunk rá, hogy a felbukkanó rétegmenüből ismét kiválaszthassuk azAlfa-csatorna kijelöléssé alakítását. Utána lépjünk a Háttér rétegre, és Ctrl+c, majd Ctrl+v billentyű-kombinációkkal másoljuk ki a neoncsövek alatti kavicsos területet, és másoljuk vissza a képünkbe. Ez legfölül fog megjelenni Lebegő kijelölés (Beillesztett réteg) néven. Most erre kattintsunk jobb egérgombbal, és a rétegmenüből válasszuk az Új réteget. Ez Beillesztett réteg nevet fog kapni.

Kapcsoljuk ki a Háttér láthatóságát, majd léptessük a Háttér réteg fölé a Beillesztett réteget. Jobb egérgombbal kattintsunk a Beillesztett rétegre, és a rétegmenüből most a Látható rétegek összefésülését válasszuk. Az erre felbukkanó ablakban hagyjuk bejelölve a Szükség szerint bővítve opciót. A kapott új réteget Beillesztett rétegről nevezzük át Neon-ra. Kapcsoljuk vissza a kavicsos Háttérréteg láthatóságát, és ellenőrizzük, hogy még mindig az előző látványt látjuk-e (25. ábra).

25. ábra

Kész neonfényes szöveg.

26. ábra

Elmozdítás ablaka.

Igazából akkor lenne jópofa a képünk, ha a villogó fény a kavicsokon is tükröződne. Nosza neki. Duplázzuk meg az új Neon réteget, majd válasszuk ki a Tükrözést az Eszköztárról. Az Eszközbeállítások ablakában a Vízsszintes tükrözés helyett jelöljük be a Függőlegest, és kattintsunk a képbe. Erre a Neon másolata fejjel lefelé fog állni. Most az m gyorsbillentyűvel váltsunk Áthelyezésre, és toljuk fel a tükrözött réteget az egyenesen álló Neon szöveg alá, majd alakítsuk ezt a réteget kép-méretűvé (jobb egérgombbal kattintás a rétegsorra a Rétegek ablakában és a felbukkanó rétegmenüből Réteg kép-méretűvé alakítása). Így majd balra és lefelé kell elmozdítani a tükröződő fényt, ha azt rá akarjuk simítani a kavicsokra, hogy térhatása legyen a megvilágításnak, és ugyanakkor vigyázni akarunk arra is, hogy az elmozdított tükörfény ne csússzon ki jobboldalt a képből.

A Szűrők —> Leképezés —> Elmozdítás úton haladva felbukkan az Elmozdítás ablaka. X-elmozdításra -7,00-et, Y-elmozdításra +15,00-öt állítottam be. Az elmozdítás alapjául a kavicsos Háttér réteget válasszuk ki mindkét esetben a legördülő menükből. Módra maradjon a Descartes-féle elmozdítás, a Szélek viselkedésére pedig a Körbefordulás. Úgyis az a lényeg az X- és Y-értékek beállításánál, hogy ne csússzunk ki a képből jobbra-balra. Ne állítsunk be tehát túl nagy X-értéket, de az negatív legyen, hogy balra mozdítson.

27. ábra

Rétegmaszk hozzáadása.

A Neon másolata nevű rétegre kattintsunk rá a Rétegek ablakában jobb egérgombbal, és válasszuk a rétegmenüből a Rétegmaszk hozzáadását. Az erre felbukkanó ablakban (27. ábra) OKézzunk, mert jó az alapértelmezett beállítás. Most nyomjuk le a d-gombot a billentyűzetünkön, hogy visszaállítsuk az alapértelmezett fekete-fehér színeket, majd nyomjunk l-t (L, mint Lajos), hogy bekapcsoljuk a Színátmenet eszközt. Az Eszközbeállítások ablakában (vagy a Színátmenetek ablakában) jelöljük ki az Előtérből háttérbe átmenetet, az Átlátszatlanság maradjon 100%, a mód legyen Normál, a lefutási forma Lineáris, és ne legyen Ismétlés. Még pipáljuk ki a kettős kék nyíl melletti kis négyzetet, hogy megfordítsuk a színátmenetet: haladjon fehérből feketébe (28. ábra).

28. ábra

Színátmenet beállítása rétegmaszkoláshoz.

Húzzunk a kurzorral egy függőleges szakaszt a felső szöveg aljától az alsó szöveg aljáig úgy, közben tartsuk lenyomva a Ctrl billentyűnket, hogy a program automatikusan függőlegesben tartsa a szakaszunkat (29. ábra).

29. ábra

Rétegmaszkon húzott színátmenetes szakasz.

Most kattintsunk a rétegmaszkos rétegükre a Rétegek ablakában jobb egérgombbal, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk a Rétegmaszk alkalmazását. Állítsuk ezt a Neon másolata nevű réteget Fakításra, és vegyük le 50%-ra az átlátszatlanságát. Ezt is alá kell bélelnünk a kaviccsal, hogy különálló rétegként megtarthassuk, ahogy majd szükségünk lesz rá a mozgóképünkhöz. A Shift+o billentyű-kombinációval kapcsoljuk be a Szín szerinti kijelölést, amelyet meghagyhatunk az alapértelmezett értékekkel (az Átlátszó területek kijelölése legyen kipipálva), egy kivételével: a Küszöbszint értékét növeljük addig, hogy a lefelé vetülő fény egésze, és a betűk belsejének átlátszó része is ki legyen jelölve. Próbálkozásokkal megállapíthatjuk hogy ez mennnyi: nálam úgy 100,0-nak adódott (30. ábra). Kattintsunk a kurzorunkkal a képablakban a réteg alsó, tisztán átlátszó területére.

30. ábra

Szín szerinti kijelölés beállításai.

31. ábra

Szín szerinti kijelölés a képablakban.

A kapott kijelölést fordítsuk meg (invertálás, 31. ábra), majd lépjünk a Rétegek ablakában a Háttér rétegre, a Ctrl+c, utána pedig a Ctrl+v billentyű-kombinációkkal másoljuk ki és illeszzük vissza a képbe a feliratunk alá eső kavicsrészt (mint korábban, most is csak így érjük el, hogy az átlátszó rétegeink látványváltozás nélkül egyesíthetők legyenek egymással). A legfelül jelentkező Beillesztett rétegre kattintsunk rá jobb egérgombbal, s a rétegmenüből válasszuk az Új réteget. Ezt az új, Beillesztett réteg nevű rétegünket léptessük a Neon másolata réteg alá, vagy ahol a legszebbnek találjuk a látványt.


32. ábra

Rétegek ablaka 3.

Kapcsoljuk ki a Háttér réteg láthatóságát a Rétegek ablakában, majd a Neon rétegre kattintsunk rá jobb egérgombbal, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk ki a Látható rétegek összefésülését. Az ehhez felbukkanó segédablakban meghagyhatjuk a Szükség szerint bővítve opciót. Az új réteg Neon néven fog megjelenni. Most már két rétegű a képünk, és majdnem jó a mozgókép készítéséhez.

Most még kicsinyítsük le a képünket (vagy az arról készült másolatot, hogy legyen biztonsági tartalékunk. A Kép —> Kétszerezés —> Fájl —> Mentés —> Név: neon1.xcf úton készítsünk egy másodpéldányt, és a neon1.xcf változaton dolgozzunk tovább). A másolatról vágjuk le a fölösleges részeket. A Neon nevű rétegen állva a menüsorból a Színek alatt hívjuk be az Árnyalat-Telítettséget, és az Árnyalat csúszkát húzogassuk jobbra-balra, hogy jól lássuk, lefelé meddig terjed a fényvisszaverődés a kavicsokról. Annak alsó határától lefelé még egy kis sávot hagyjunk meg, és felül, a szöveg fölött is vágjuk le a fölösleget: az r gyorsbillentyűvel kapcsoljuk be a téglalap-kijelölést, jelöljük ki a megtartandó területet, majd a Kép menüjéből a Vágás a kijelölésre utasítással vágjuk kisebbre a képet. Nekem 500x387 képpontosra jött ki az eredmény. Utána szüntessük meg a kijelölést.

33. ábra

Téglalap-kijelölés.

34. ábra

Életlen maszk ablaka.

Most a nagyítás változtatásával nézzük meg, hogy mekkora lehet a kicsinyítés legnagyobb mértéke, amely mellett még jól látszik a neonfényű felirat. Nálam ez kb. 40%-nál volt jó. A Kép —> Kép átméretezése művelettel 200 képpont szélességet állítottam be kicsinyített méretre (az 500 képpont 40%-át). Az eredmény egy 200x155 képpontos kép lett. Lehet a neonfényen egy kicsit élesíteni a kicsinyítés után, mert erre általában elmosódottabbá válik a kép. Megint kapcsoljuk be a téglalap-kijelölést az r gyorsbillentyűvel, és jelöljük körül a neonszöveges területet a Neon rétegben (33. ábra). A Szűrők —> Kiemelés —> Életlen maszk funkcióval tetszés szerint élesítsünk a szövegünkön. Most 5,0-ös Sugár; és 0-ás Küszöbszint mellett 0,30-asra vettem a Mértéket. Utána szüntessük meg a kijelölést a Kijelölés-szerkesztő ablakában (X).

Ha valaki GAP nélkül, manuálisan szeretne mozgóképet készíteni, az átugorhatja az következő fejezetet, és áttérhet a Mozgókép készítése manuálisan részre.

Mozgókép készítése GAP-pal

35. ábra

Mentés ablakának részlete.

Kattintsunk a neon1.xcf kavicsos Háttér rétegére és Ctrl+c billentyű-kombinációval helyezzük vágólapra, majd a Szerkesztés —> Beillesztés másként —> Új kép úton készítsünk belőle egy Névtelen képet. Ezt a Fájl —> Mentés utasítással mentsük el. A Kép mentése ablakában kattintsunk a Mappa létrehozására és Adjuk meg az új mappa nevét: írjuk be pl. azt, hogy Neon mozgókép és nyomjunk Enter-t, erre megjelenik ez a mappa listánkon. Nyissuk meg ezt amappát, és mentsük ebbe neon_000001.xcf néven a kavicsos rétegünket (36. ábra). Csak az a fontos, hogy a fájlnév 000001.xcf-re végződjön, mert csak akkor tud vele mit kezdeni a GAP. Mindenképpen érdemes új mappába rakni a képkockáinkat, amelyeknek ez lesz az első darabja, hogy zavarmentesen feldolgozhassuk őket, vagy ha törölni akarjuk, akkor egy helyen meglehessen találni az összeset. A neon1.xcf forrásképet hagyjuk megnyitva, mert szükség lesz rá.

36. ábra

Kép mentése GAP-hoz.

37. ábra

GAP Video menüje.

A GAP menuje Video néven jelenik meg a GIMPünk menüsorában. Mostantól kezdve a neon_000001.xcf kép menüsorából a Video alatt található műveletekkel fogunk dolgozni. Válasszuk ki mindjárt a Duplicate Frames utasítást (Képkockák sokszorozása).

38. ábra

Duplicate Frames (képkocka soksorozásának) ablaka.

Az erre felbukkanó ablakban automatikusan a From Frame 1 To Frame 1 (1-től 1-ig képkocka) beállítás jelenik meg, hiszen még csak az 1. képkockánk van meg, és nincs több. Ebből még N-számú másolatot készíthetünk (N-times). Ha például összesen 9 képkockás mozgóképben gondolkodunk, akkor az 1. mellett még további 8 kocka kell. A 8-as értéket állítsuk be az N-times-nál, és OKézzunk. Erre lefut a program, és a GAP automatikusan elkészíti a többi képkockánkat, el is nevezi őket rendre, ahogy a Neon mozgókép mappánkban meg is nézhetjük (39. ábra).

39. ábra

Képkocka sorozat.

Mindegyik képkockánkban egyetlen réteg van, a kavicsos háttér. Most az összesbe be fogjuk illeszteni a Neonfényes szövegünket. A neon_000001.xcf képablak Videomenüjéből hívjuk meg a Move Path műveletet.


40. ábra

Move Path ablaka.

A forrásképünk, a neon1.xcf még mindig meg van nyitva, mert csak így tudja beolvasni a GAP. A Source Image/Layer (Forráskép/-réteg) legördülő menüjében mindkét rétegét megtaláljuk, de most nekünk a felső, Neon nevű kell. A Stepmode-ra (léptetési mód) válasszuk ki a legördülő menüből a None-t (Nincs) az eredetileg megjelenő Loop (Hurok) helyett. Fönt a jobb felső sarokban a Módra Normál van megadva (ugyanaz a menü, mint a Rétegek ablakában), a pozicionálásra (Handle) pedig a Left Top (bal felső): ezek meg is felelnek nekünk. A Preview (Előnézet) ablaka alatt látjuk ai Instant Apply (Azonnali alkalmazás) feliratot a hozzá tartozó kis négyzettel, amelyet pipáljunk ki, és akkor megjelenik a neonrétegünk az ablakban.

Jobboldal alul eleve From Frame 1 to Frame 9 (1-től 9. képkockáig) van bejelölve, a Layerstack-re (Réteg sorszáma a Veremben) a 0. Vagyis a Gap azzal kínál meg bennünket, hogy az elsőtől az utolsó képkockáig a legfelső, 0.-dik rétegébe minden képkockának beilleszti a neonos szövegünket. Ez jó is nekünk. Mivel a két határérték, az 1-es és a 9-es megfelel nekünk, ezért az első pontot be kell adnunk a GAP-nak azzal, hogy lenyomjuk a jobboldalt középtájon található Add Point feliratú gombot (Vezérlőpont hozzáadása), viszont az utolsó pontot, hogy hanyadik képkockáig legyen beillesztve a neonszöveg, már NEM az Add Point-tal kell jeleznünk, hanem azzal, hogy OKézunk.

Erre lefut a művelet, s ha megnézzük a Rétegek ablakát, akkor látjuk, hogy az első képkockában felülre bekerült a 0. sorszámú rétegbe az új réteg. (A többiben is ott lesz.)

41-42. ábra

Frames Modify (Képkocka módosítása) ablaka 1. Frames Modify (Képkocka módosítása) ablaka 2.

Most még mindig a neon_000001.xcf képablak Video menüjéből válasszuk a Frames Modify (Képkocka módosítása) utasítást, mire felbukkan a 41. ábrán látható ablak. Valamivel a közepe alatt láthatjuk a Layer Pattern (Munkaréteg) beviteli mezejében a 0 számot, azaz a GAP a 0. rétegre alkalmazná a módosítást úgy magától, ha békén hagyjuk. És most hagyjuk is, mert pont ez kell nekünk. Alul a módosítandó képkocka tartományra (Frame Range) az 1-9 van beállítva, úgyhogy ehhez sem kell nyúlnunk. Felül a Félkövérrel szedett Function felirat alatt Normál betűvel írt Function feliratú gombra kattintsunk rá (42. ábra). A legördülő menüből válasszuk ki az Apply filter on layer(s) utasítást (Szűrő alkalmazása a réteg(ek)en), és végül jobboldal alul OKézzunk.

43. ábra

Szűrő kiválasztásának ablaka.

Erre felbukkan a szűrőkiválasztás ablaka (Select filter). Korábban nem véletlenül kellett azt megnéznünk, hogy az Árnyalat-telítettség ablakban az Árnyalat csúszkáját tologatva mit is látunk, mielőtt méretre vágtuk volna a képet. Ugyanis a neonfény hibásnak tűnő villogását éppen az árnyalat megváltoztatásával próbáljuk elérni. Angolul az Árnyalat az Hue, a Telítettség pedig Saturation. Ha végiggörgetjük a listát az ablakban, akkor a vége felé találunk egy plug-in-wr-huesat sort: alighanem ez lesz az, amit keresünk. Alul láthatjuk, hogy vagy állandó paraméter értékkel dolgozhatunk (Apply Constant), például mind a 9 képkockánk árnyalatát egy bizonyos rögzített skálaértékre beállítva, vagy az 1-9 képkockák között változó értékkel. Mivel mozgóképet szeretnénk csinálni, állandóan változó képkockákkal, ezért most válasszuk az Apply Varying funkciót, változó érték alkalmazását.

44. ábra

Árnyalat beállítása 1. képkockára.

Ezután földobja nekünk a GAP a neon_000001.xcf első képkockánk másolatát az Árnyalat-Telítettség egyszerűsített ablakát. Próbaképpen eloszthatjuk a -180-tól +180-ig terjedő árnyalat skálát úgy, hogy 40 egységenként lépünk, de úgy, hogy végtelenített ciklusban visszaforduljunk zökkenőmentesen: az 1. képkockára -140-et állítunk be (akkor a 2. -100 lesz, a 3. -60, a 4. -20, az 5. +20, a 6. +60, a 7. +100, a 8. +140), a 9. képkockára pedig +180-at. Körbefordulva a mozgókép minden kockája tehát 40 egységnyire lesz egymástól az árnyalat skáláján. Most az 1. képkocka adatát kérdezi tőlünk a GAP. A Master van kijelölve (ez a Fő-nek felel meg a magyar GIMP-ben) a Hue-ra (Árnyalat) pedig írjuk be, hogy -140. Az 1. kockánk másolatán ugyan nem látunk változást (legalábbis nálam nem történt semmi), de azért Nyomjunk OK-t. Erre felbukkan egy újabb ablak.

45. ábra

Folytatásra rákérdező ablak.

Ez arra figyelmeztet, hogy még egy végértéket is fog kérni tőlünk a GAP, hogy mit állítson be a 9. képkockára. Ha tovább akarjuk folytatni a munkát (Continue), akkor nyomjuk le ezt a gombot.

46. ábra

Árnyalat beállítása 9. képkockára.

Erre felbukkan a neon_000009.xcf kockánk másolata, és mellé megint az egyszerűsített Árnyalat-Telítettség ablak. Ebbe írjuk be a +180-at. A többit a GAP-nak kell kiszámolnia és egyeneletesen elosztania a kockák között. Erre se láttam változást a 9. képkocka másolatában, de a remény hal meg utoljára, ezért OKézzunk.

47. ábra

Folytatásra rákérdező ablak 2.

Erre kapunk még egy utolsó ablakocskát, amely azt kérdezi, hogy még mindig folytassa, GIMP? No, folytassa (Continue). Várjuk meg, amíg a GAP végigmegy a képkockáinkon. Akkor most nézzük meg, hogy mit csináltunk.

48. ábra

Visszajátszás ablaka.

A 48. ábrán négy beviteli mezőt jelöltem meg piros nyíllal. A négy közül a legalsó mutatja, hogy hány képkocka/mp sebességgel pereg majd a filmünk, ha visszajátsszuk. Ezt most levettem 12,0000-re az eredeti 24-ről, hogy ne legyen túl gyors. Fölötte állíthatjuk be, hogy hanyadik képkockától (1) hanyadikig (9) játssza vissza a GAP a művünket. A négy közül a legfelső beviteli mező mutatja az aktuális képkocka sorszámát. Ha alul a lejátszás gombra kattintunk, akkor megindul a film, és sajnos láthatjuk, hogy valami tényleg nem stimmelt: a GAP nem egészen azt csinálta, mint amit akartunk.
De mielőtt neki állnánk tépni a hajunkat, gondolkozzunk egy kicsit, mit tehetnénk, hogy mégis használható képet kapjunk, ha már ennyit dolgoztunk. Lejátszás közben felül állandóan futkározik a csúszka. Ha rákattintunk a skálájára, akkor megáll. Most a legfelső, piros nyíllal jelölt beviteli mezőben egyesével léptessük a képkockáinkat. Látni fogjuk, hogy az 1., a 8. és a 9. képkocka azonos: mintha a két szélső kockát kihagyta volna a GAP az átalakításból (legalábbis az én GIMP+GAP verzióm, általam ismeretlen okokból). Emiatt nem folyamatosan pereg a film, hanem van benne akadás, hiszen egy bizonyos színű (az eredeti) képkockát háromszor olyan hosszú ideig látjuk, mint a többit. Arról nem is beszélve, hogy az árnyalatok sorrendje sem az, amit vártunk. Ez utóbbin ugyan még túltehetjük magunkat, mert nem zavaró.

Állítsuk a lejátszás első képkockájának be a 2-est, az utolsónak pedig a 8-ast, s megint indítsuk be a lejátszást. Így már egész jó a mű, és az voltaképpen csak előny, ha kevesebb, összesen 7 képkockából fog állni a mozgóképünk, mert minél kisebb a terjedelme, annál gyorsabban fog betöltődni a nézőknek. Kovácsoljunk tehát erényt a hibából.

49. ábra

Frames to Image, azaz képkockák összefűzése egy képpé.

A neon_000001.xcf első képkockánk Video menüjéből válasszuk most a Frames to Image műveletet, azaz a különálló képkockák összefűzését egyetlen, töbrétegű képpé. A funkcióhoz tartozó ablak a 49. ábrán látható. Mindjárt a tetején a From Frame 1 to Frame 9 alapértelmezett beállítás helyett állítsuk be a 2-től 8-ig értéket, hogy csak a másodiktól a nyolcadik képkockáig fűzze össze a különálló képeinket a GAP. Az már ízlés dolga, hogy kinek milyen gyors pergés tetszik; én az eredeti 41 ms-os késleltetésről (ez felel meg 24 képkocka/mp sebességnek) 82 ms-ra növeltem a késleltetést, hogy másodpercenként csak 12 képkockát lehessen látni, ahogy azt a Visszajátszásnál (Playback) kikísérleteztük. Tehát írjuk át a 41-et 82-re. A többi beállításhoz nem kell nyúlnunk, úgy jók, ahogy vannak. Okézzunk.

Erre kis idő múlva felbukkan egy Névtelen nevű kép. Eme utóbbi menüsorából a Szűrők alatt az Animációnál található Optimalizálás (GIF-hez) műveletre kattintsunk rá. Erre feldob egy újabb Névtelen képet a GIMP, de ez már az optimalizált lesz: a fölölslegesen ismétlődő részek már nem szerepelnek benne, hogy kisebb legyen a terjedelem. Most eme második Névtelen kép menüsorából a Fájl alatt válasszuk a Mentést. A Névhez például írjuk be azt, hogy neonszoveg.gif és nyomjuk le a Mentés gombot, mire első lépésben felbukkan az Exportálás ablaka (50. ábra).

Itt vigyázzunk, mert alapértelmezésben a Látható rétegek összefésülése van bejelölve, s ha valamire, akkor éppen erre fölöttébb nincsen szükségünk. Kattintsunk a Mentés animációként lehetőségre, majd alul az Exportálás gombra.

50. ábra

Exportálás ablaka.

Erre még egy, immáron utolsó ablak bukkan fel (51. ábra), ahol jószerivel nincs is más dolgunk, mint lenyomni a Mentés gombot, hacsak nem akarjuk kipótolni a GIF-megjegyzést, vagy nem akarunk még valamin változtatni.

Az eleve bejelölt Végtelen ismétlés egybeesik a célunkkal, és meghagyhatjuk a 100 ms-os késleltetést az olyan képkockáknál, ahol nincs ilyen adat megadva; jelenleg úgysincs ilyen képkockánk. Nyomjuk le a Mentést, és erre elkészült a GIF-mozgóképünk.

Most már becsukhatjuk (Mentés nélkül) a GIF-optimalizálás előtti stádiumban levő Névtelen képünket, a forrásképünket (neon1.xcf) és a neon_000001.xcf képünket, hacsak nem akarunk más lehetőséget is számba venni (most majd akarunk a tutorial kedvéért).

51. ábra

Mentés GIF-formátumba.

Ha akarjuk, megint megnézhetjük a képünket. A neonszoveg.gif menüsorában a Szűrők alatt az Animációnál találjuk a Lejátszást. Erre kattintva felbukkan egy kis ablak, s abban megindítva a Lejátszást megnézhetjük a művünket.

52. ábra

Lejátszás ablaka.

Ha a neonszoveg.gif képünkben a Kép menüjéből rákattintunk a Kép tulajdonságaira, akkor megnézhetjük, hogy végül is mekkorára sikeredett a képünk optimalizálással: 97,5 kB lett. Optimalizálás nélkül 125,5 kB lenne. Valamennyit nyertünk tehát, de most nem olyan nagyon sokat, mert a kavicsokon tükröződő fény miatt nem lehetett sokat kicsippenteni a képkockákból, mivel ott mindig változtak a képpontok (53. ábra). A nyereség ott lehet nagy, ahol a képünknek csak egy kis területe mozog.

53. ábra

Optimalizált GIF-kép rétegei.

Balra látható az optimalizált GIF-mozgókép rétegeinek egy része. A képkockákon átívelő, mozdulatlan képrészleteket kivágta az optimalizálás.

54. ábra

7-kockás mozgókép.

A 7 képkockából összefűzött mozgókép az 54. ábrán látható.

ALTERNATÍV MEGOLDÁS

Van más lehetőségünk is, hogyan segítsünk magunkon, ha a GAP szűrőnk nem az elvárt módon működött. Nem feltétlenül kell két képkockát kihagyni, hanem felhasználhatjuk azért mind a kilencet, csak az egymás mellé eső színűeket szét kell raknunk máshová, és akkor már nem látunk majd zökkenőt, megállást a mozgóképben. Van a GAP-ban olyan funkció, amivel könnyen felcserélhetünk egymással két képkockát, s ez az Exchange Frame funkció. Végignézve a Playback ablakban látjuk, hogy az 1-es és a 8-as képkockát célszerű elrakni a 9-es szomszédságából, mert ez a három volt egyforma. Oda érdemes ezeket tenni, ahol a szomszédban viszonylag hasonló színű képkocka van. Például tegyük a 8-ast az 5-ös helyére (ettől az 5-ös a 8-as sorszámra fog kerülni), az 1-est pedig cseréljük fel a 3-assal.

55. ábra

Képkockák felcserélése.

Először nyissuk meg a Neon könyvtárunkból a neon_000008.xcf képet. Most ENNEK a menüsorából a Video alatt válasszuk az Exchange frame műveletet (55. ábra). A felbukkanó ablak címsorában láthatjuk, hogy valóban az aktuális, 8-as sorszámú kockát szeretné felcserélni (Exchange Current Frame (8)) valamelyik másikkal a GAP, ha megmondjuk neki a Number-nél (Sorszám), hogy melyikkel. Állítsuk be az 5-ös, és OKézzunk.

Most térjünk vissza a neon_000001-xcf-es képkockánkhoz, és most ANNAK a Video menüjéből indítsuk az Exchange Frame funkciót, de most a 3. képkockát állítsuk be cserepárnak. Utána nézzük meg Playback-kel (Visszajátszás) az eredményt. Láthatjuk, hogy most már folyamatosan pergő filmet kaptunk.

56. ábra

Képkockák összefűzése kilencrétegű képpé.

Innentől kezdve menjünk végig a már ismert lépéseken: a Frames to Image-dzsel fűzzük össze 9-rétegű képpé a kockáinkat (49. ábra), csak most a From Frame To Frame mezőkbe 1-től 9-ig értékeket vigyünk be (56. ábra), optimalizáljuk a képet a Szűrők alatt az Animálásnál, indítsuk el a mentését nevet adva neki .gif kiterjesztéssel, Exportáljuk animációként (50. ábra), és mentsük el GIF-formátumba (51. ábra). Ez a 9-képkockás kép látható az oldal tetején a bevezetőben.

Mozgókép készítése manuálisan

A neon1.xcf forrásképből készíthet mozgóképet az, aki nem használ GAP-ot. Mivel én ezt a forrásképet először GAP-pal dolgoztam fel, ezért egy másolati példányából indultam ki, amelynek a neon2.xcf nevet adtam, de teljesen azonos volt a neon1.xcf-fel.

57. ábra

Rétegek ablaka 5.

Első lépésként készítsünk annyi másolatot a Neon nevű átlátszó rétegről, ahány kockás mozgóképet szeretnénk. Az újonnan kapott rétegeket (pl. Neon másolata) nevezzük át Neon 1, Neon2 stb.-re, hogy később ne keverjük őket össze tévedésből. (Az átnevezéshez kattintsunk a réteg sorára a Rétegek ablakában a jobb egérgombbal, és a rétegmenüből válasszuk ki a Réteg tulajdonságainak szerkesztését, majd írjuk be az új nevet.) Az 57. ábrán láthatóan a példa kedvéért még két réteget készítettem, hogy most összesen 3 kockás mozgóképet kapjak, mert a teendők nem változnak a kockaszámtól függően.

58. ábra

Árnyalat-Telítettség ablaka.

Kapcsoljuk ki a Neon és a Neon 2 réteg láthatóságát, majd kattintsunk a Neon 1 nevű rétegre, és a képablak menüsorából hívjuk meg a Színek alatt az Árnyalat-telítettséget. Az Árnyalatot a -180 .... +180 skála határértékek között állíthatjuk. Állítsunk be valamilyen, az eredetitől eltérő színárnyalatot. Ha például 9 kockásra tervezzük a képünket, akkor az első kockához tartozó Neon réteg Árnyalat skálája 0 állással jelentkezik be, és ezen most nem is változtattunk. A további 8 neonos rétegen egyenletesen elosztva a változtatásokat mindig 40 egységgel tolhatjuk el kockánként az árnyalati skála csúszkáját, pl. a Neon 1-nél állítsunk be Árnyalatra 40-et, a Neon 2-nél 80-at, a Neon 3-nál 120-at, a Neon 4-nél 160-at, a Neon 5-nél forduljunk körbe a skálával és állítsunk be -160-at, a Neon 6-nál -120-at, a Neon 7-nél -80-at és a Neon 8-nál -40-et. Így a végtelenített körciklusban az első képkockán, amelyhez a Neon (0) tartozik, vissza fogunk jutni a 0 ponthoz az árnyalati skálán, és minden képkocka árnyalata 40-nel lesz eltolva az előzőhöz képest. Az Árnyalat-telítettség ablakban bejelentkezéskor a Fővezérlés van bekapcsolva. Maradhatunk emellett, s alul a Fényerőn és Telítettségen nem is kell változtatnunk.

A bemutatott egyszerűsített példában összesen csak három képkocka lesz, rendre 0, 90 és 180 árnyalat skálaértékkel. A Neon 1-hez a 90-es érték tartozik.

A Neon 2 rétegen ugyanezt a műveletet hajtottam tehát végre, de 180-as végkitérésre állítva az árnyalati skálát. Hogy látni lehessen a képablakban a színt (amennyiben nem bízunk vakon a GIMP-ben), mindig ki kell kapcsolni a többi neonos réteg láthatóságát, hogy csak az aktív réteg látsszon, mert az átlátszóság miatt a többi látványa bezavarna. A Neon 2 feldolgozásakor a Neon és a Neon 1 láthatósága volt kikapcsolva. Természetesen mindenki értelemszerűen adjon egymás után változó skálaértéket aszerint, hogy hány kockás képet készít.

59. ábra

Rétegek ablaka 6.

Ha végeztünk az összes átlátszó, neonos réteggel, akkor kapcsoljuk vissza mindegyik láthatóságát, és készítsünk a kavicsos Háttér rétegről ugyanannyi másolatot, mint amennyi átlátszó rétegünk van, és rendezzük őket úgy, hogy mindegyik Neonos réteg alá jusson kavicsháttér, vagyis párosítsuk őket. (59. ábra).

Ezután fésüljük rá a neonos rétegeket egyesével az alattuk lévő kavicsháttérre, s az áttekinthetőség kedvéért nevezzük át az így kapott rétegeket sorban egymás után 1. képkockának, 2. képkockának stb., alulról fölfelé.

60. ábra

Exportálás ablaka.

Innentől kezdve hasonlóan kell eljárnunk, mintha GAP-pal készítettük volna a mozgóképünket. A Szűrők —> Animáció alatt találjuk az Optimalizálás (GIF-hez) műveletet. Ez kiszedi a fölöslegesen ismétlődő részeket a képkockáinkból, hogy csökkenjen a kép terjedelme. Ha lefut az optimalizálás, a GIMP feldob egy Névtelen képet, amely már az optimalizált változat. E Névtelen kép menüjéből a Fájl alatt hívjuk meg a Mentést, és a Névhez írjunk be tetszőleges nevet, .gif kiterjesztéssel. Ez most a példában neon2szoveg.gif volt. Ha lenyomjuk a Mentés gombot a Kép mentése ablakban, akkor felbukkan a Fájl exportálása ablak, amelyben alapértelmezésben a Látható rétegek összefésülése van bejelölve. Ehelyett válasszuk a Mentést animációként, hogy többrétegű maradjon a kép, majd nyomjuk le az Exportálás gombját.

61. ábra

Mentés GIF-formátumba.

Erre még egy ablak jön fel Mentés GIF formátumba címmel. Az ebben szereplő alapértelmezett beállítások megfelelnek nekünk (ha akarjuk, kiegészíthetjük a GIF-megjegyzést). A Végtelen ismétlés eleve be van jelölve. Megjegyzem, én megpróbáltam itt megváltoztatni a Késleltetést a képkockák között 100 ms-ról 82-re egy korábbi, és itt most nem illusztrált változatnál, de az nem érvényesült, mert mire ide jutunk, már automatikusan minden kockára 100 ms-ot állított be a GIMP. Tehát akár meg is hagyhatjuk a felkínált 100 ezredmásodperces értéket, és nyomjunk Mentést. Most már elkészül a GIF-kép.
Az optimalizálás előtti képet becsukhatjuk.

62. ábra

3-kockás mozgókép.

A 3-kockás, a példához egyszerűsített mozgókép a 62. ábrán látható.

63. ábra

Rétegek ablaka 7.

Ha vetünk egy pillantást a 3-réteges GIF-képünk rétegeire, akkor látjuk, hogy az optimalizálás kiszedte belőlük a fölöslegesen ismétlődő részeket, másrészt láthatjuk, hogy 100ms késleltetési idő jelenik meg a rétegeknél. Ezeket manuálisan átírhatjuk a rétegmenüből a Réteg tulajdonságainak szerkesztése alatt más időtartamra, s újra elmenthetjük a képet. Így megváltoztathatjuk a pergési sebességet.

64. ábra

Késleltetési idő átírása.

A 64. ábra ablaka, mint már sokszor, most is úgy hívható meg, hogy a Rétegek ablakában jobb egérgombbal rákattintunk a kívánt rétegre, s a felbukkanó menüből kiválasztjuk a Réteg tulajdonságainak szerkesztését. Itt átírhatjuk az adott réteg késleltetését. A bemutatott illusztráción az előzőekben elkészített neon2szoveg.gif képről készült Névtelen másolaton dolgoztam, de az eredeti éppúgy alkalmas a célra. Ha az összes réteg késleltetését átírtuk, megint mentsük el a képet.


A képek előállításához GIMP for Windows 2.6.4 képfeldolgozó programot és GAP 2.6.0-t használtam a sourceforge.net és JamesH jóvoltából.


 
Kezdőlap | GIMP tutorialok 1. | GIMP tutorialok 2. | Inkscape tutorialok | Képsorozatok | Honlaptérkép | Pihentetőül | Kapcsolat | Lap tetejére

Creative Commons License
Ahol másként nincs jelezve, a honlap tartalma a Creative Commons Nevezd meg!-Így add tovább! 3.0 Licenc feltételei szerint használható fel.
Szerző: Improcyon