RSS 2.0 értesítő RSS 2.0

Keresés a honlapon
.

Legfrissebb oldalak

GIMP-pel festett húsvéti tojások. Húsvéti GIMP tojás
Húsvéti tojások festése egérrel és GIMP rutinokkal.
Hópehely motívum. Hópehely motívumok
Klónozás és alakítás Inkscape szűrőkkel.
Oszlopcsarnok fantázialényekkel. 3D oszlop
Csavart torony
Fantázialények
GIMP 2.8 ecsetdinamikával rajzolt oszlopok és fantázialények.
Absztrakt csigaház képe. Csigaház és társai
Alakzatcsoport ráfektetése tetszőleges útvonalra. Inkscape tanulmány és tutorial.
3D fogaskerekek. 3D fogaskerekek Inkscape-pel
Az Inkscape "Mozgás" kiterjesztés használatának egyik módja.
Régi és új gimp nyitólapja. GIMP 2.6 és 2.8
Néhány gyakorlati szempont a GIMP 2.8 használatával kapcsolatban.
  Fölfelé mutató nyíl.

Wilber.
A képek a GIMP 2.2.15, 2.4.2, 2.6.4 és 2.8 programmal, illetve Inkscape v0.47.1 programmal készültek a
Sourceforge logo.
és az Inkscape.org jóvoltából.


Creative Commons License
Adatvédelem
Utolsó frissítés: 2014 április

Egy fotó — két hangulat

GIMP 2.8-cal kiegészített, frissített leírás

2012 február és július

Eredeti, tárgyilagos és művészi. Eredeti felvétel. Tárgyilagos feldolgozás, retusálás. A tárgyilagos változat művészi feldolgozása.

Hozzászólás feliratú gomb [Hogyan?]

A fenti képeket érdemes eredeti nagyságban (602x900 px) megnézni, a kicsinyített változatokra kattintva, mire a nagy képek új ablakban fognak felbukkanni. A feldolgozás ugyanis a nagy méretű változaton készült, ezért a finomságok, sőt, a lényeg, azokon látható.

A bal szélső eredeti felvételt Excdrac készítette, kiváló alapanyagot teremtve egy művészi feldolgozáshoz.

A középső, tárgyilagos feldolgozás voltaképpen retusálás volt abból a szempontból, hogy megpróbáltam reprodukálni az eredeti látványt. Ha egy magunk készítette fotót retusálunk, akkor persze könnyebb dolgunk van, mert a fejünk is lefotózta a látványt, s az a saját memóriánkból előhívható. Ilyenkor az emlékeinkhez igazíthatjuk a feldolgozást. Persze akkor is lehetnek támpontjaink, ha a a fotó eredetijét magunk nem láttuk a saját szemünkkel. A tárgyilagos feldolgozás alatt most az érzelemmentes megoldást értem, amelyben csak arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb valós adatot (jel) kinyerjük a fotónkból, esetleg eltüntessük a hamis információt (zaj), és manipulációtól mentesen visszaadjuk. Nem akarjuk befolyásolni a szemlélőt.

A művészi feldolgozásban éppen az ellenkezőjére törekszünk; hogy felkavarjuk a szemlélő érzelmeit. Ehhez nem átallunk eredeti információt elveszíteni, és mesterségesen, új információt bevinni a képbe. A művészi feldolgozás amúgy nem az eredeti fotóból készült, hanem a tárgyilagos, retusált változatból.

A leírás elsősorban közepes fokozatban tartó GIMP-felhasználóknak szól. A tutorialban megadott értékek természetesen a bemutatott képpel vannak összhangban. Más kép készítéséhez értelemszerűen megválasztott beállításokkal dolgozzunk.

A leírás képanyaga 2.6.4 verziószámú GIMP-pel készült. A GIMP 2.8-ra vonatkozó szövegek bordó alapon jelennek meg, és csak az eltéréseket mutatják be. Ahol a 2.8-as és 2.6-os művelet vagy nyelvhasználat egyezik, ott nem adok meg verziószámot, vagy ha így a szöveg félreérthető lenne, akkor mindkét verziót jelzem.

Tárgyilagos feldolgozás
Művészi feldolgozás

Tárgyilagos feldolgozás

A leírásban a gyorsbillentyűk megadásakor a "gyári beállításokra" hivatkozom.

Nyissuk meg a képünket, és a Kép (Image) —> Kétszerezés (Duplicate) paranccsal készítsünk róla másolatot, ha az eredetire mindenképpen vigyázni akarunk. A másolatot mentsük el (Save) tetszőleges néven, XCF kiterjesztéssel; legyen például hangulat.xcf.

00:00-00:31 Készítsünk másolati réteget a Rétegek ablakában az eredeti képünkről, amely abban Háttér néven szerepel (l. 1. videó). Duplán kattintsunk a rétegsorban a nevére, írjuk át "Tárgyilagos"-ra és nyomjunk Enter-t a számítógép-billentyűzetünkön. A Színek (Colors) menüjéből válasszuk a Komponenseken (Components) belül a Szétbontást. Maradjunk az alapértelmezett Rétegekre bontás mellett, a rengeteg Színmodell közül pedig most a HSL, vagyis az árnyalat (Hue), telítettség (Saturation) és fényerő (Lightness) összetevőkre bontást választjuk. Erre a GIMP feldobja egy új ablakban (2.8-nál egyablakos, azaz Windows (Ablakok) —> Single-Window Mode (Egyablakos megjelenítés) módban egy új fül alatt) a hangulat.xcf képünk HSL komponensekre szétbontott, 3-rétegű szürkeárnyalatos változatát. Legfelül az árnyalati információk vannak, az alatta lévő rétegben a telítettséggel kapcsolatos adatok, legalul pedig a fényerő. Ha kikapcsoljuk a felsőbb rétegek láthatóságát a szemet ábrázoló ikonra kattintva, akkor láthatjuk az alatta fekvő látható réteget a képablakban.

00:32-01:10 Maradjunk a fényerő réteg melett, mert először ezen az információn javítunk, illetve módosítunk. Első lépésben beállítjuk az Értékszinteket. A Színek (Colors) menüjéből a Szintekre kattintva felbukkan annak ablaka az Érték (Value) csatornával. Élhetünk a Minden csatornára vonatkozó Automatikus opcióval, azzal most ennek a rétegnek sem az árnyalatait, sem a telítettségét nem változtatjuk meg, csak a fényerő pontokat. Kissé még túl sötét itt a kép, ezért a Bemeneti szintek Gammáján növelhetünk. Akár túlzásba is eshetünk egy kissé, hiszen most nem az egész képen dolgozunk, csak a fényerő adatain. Ezért a Gammát most 1,70-re állítottam be.

1. videó Tájékoztató a honlapvideó használatáról. targyilagos.mp4 (3,94 MB)

Kattints a Videohasználat gombra!

Utána a Szűrők (Filters) közül a Kiemelés (Enhance) alatt válasszuk az Élesítést, mert ez jobban megfelel a célunknak, mint az Életlen maszk. Ebben is túlzásba eshetünk, hiszen most nem a teljes képi információt állítjuk be, hanem csak annak töredékét; a többi komponens a helyreállításkor tompítani fogja a túlzott élességet. Most 60-ra állítottam az Élesítés mértékét.

01:10-01:42 Ha már itt vagyunk, a felbontott képben, akkor még a telítettségi értékeken is változtathatunk, mivel az eredeti képünk csaknem fekete-fehérnek látszik, de ez nem adja vissza tárgyilagosan a valóságot. Ha visszakapcsoljuk a telítettségi réteg láthatóságát a Rétegek ablakában a szemet ábrázoló ikonjának hűlt helyére kattintva, akkor a képablakban látszik, hogy ez a rétegünk csaknem teljesen fekete, azaz igen alacsony a színek telítettsége. Ha megismételjük az automatikus szintbeállítást a Színek (Colors) —> Szintek ablakában (megint az Érték, Value csatornán), ami persze megint csak a telítettségre fog csak vonatkozni az eredeti képünkben, akkor messze jobban ki fognak rajzolódni a képünk struktúrái; a valójában színes képpontjaink színei felerősödnek a fehérnek látszó területeken. Jobb, ha az árnyalati réteghez nem nyúlunk hozzá, hanem megint összeadjuk a három, immár módosított komponenst. Még mindig a 3-rétegű szürkeárnyalatos kép ablakában állva álljunk a Színek (Colors) alatt a Komponensekre (Components). Látjuk annak almenüjében, hogy kétféle összevonás közül is választhatunk. Nekünk az Újra összevonás kell, hiszen eleve szétbontott képkomponensekről van szó. Erre kattintva a szürkeárnyalatos képen nem látunk semmit, de az eredeti hangulat.xcf képünk jelentősen megváltozott. A 3-rétegű segédképet be is zárhatjuk, anélkül, hogy mentést kérnénk (Close without Saving). A módosított képrétegünk pedig világos, színes, és éles lett. (Ha a művelet után a hangulat.xcf képünk rétegei, a visszavonási műveletek, vagy egyéb nem látszik a párbeszédablakokban, akkor kattintsunk pl. a File főmenü pontra, majd bárhová a képablakban, és megint láthatjuk a rétegeinket, stb.)

01:43-02:28 A színeken és a fényeken azért még javíthatunk, mert most már nem vaktában kell dolgoznunk. A Színek (Colors) menüjéből válasszuk megint a szinteket, és a Kék (Blue), Vörös (Red), Zöld (Green) és Érték (Value) csatornákon a Bemeneti szintek Gammájának változtatásával igyekezzünk valósághű képet beállítani. A kissé sok kéket csökkentettem (Bemeneti szint gammája 0,84;), a Vöröset fokoztam (Gamma 1,27); a Zöldből egy kicsit elvettem (Gamma 0,90) és az Érték (2:11-2:20) Gammáját csökkentettem (Gamma 0,90), hogy a fák és a hó közötti kontraszt egy kissé erősebb legyen.

Sokat segít, ha a saját képünket dolgozzuk fel, és emlékszünk a fényekre és színekre, amelyeket a saját szemünkkel láttunk. Most nem ez volt az eset, de itt is lehet támpontunk: a sínek melletti hóra vetülő árnyékokból látszik, hogy sütött a nap, a havat szeretjük kékesnek látni egy kissé, ahol árnyékba esik, s a szemközti fákon látható némi elszáradt lomb, amely általában barnás-sárgás szokott lenni. Még zöld szín is lehet a képen, hiszen vannak örökzöld növények, amelyeknek télen is zöld a lombja. A napsütés miatt pedig világosítani kellett a képen, nem borulhatott homályba, ha tárgyilagosak akartunk lenni. Mit nem tesz egy kis képszerkesztés: ez az információ jórészt benne volt az eredeti képben, csak rejtve, de elő lehetett csalogatni belőle.

Művészi feldolgozás

Tegyük fel, hogy eredetileg egy tárgyilagos képünk van, és abból akarunk képmanipulálással művészképet csinálni.

A téma adja magát: a kép középpontjában egy sínpár végi ütközőbak látható, zsákutca, az út vége, ahonnan nincsen tovább. Fokozza a vég, a kilátástalanság képzetét az, hogy a sínpárt jobbról egy sötét erdő széle, balról egy kerítés határolja, hátul pedig egy magas épület. Ez kiválóan sugallja a végzetet, a bezártságot, hogy nincs menekülési út semerre sem. Ezt a hangulatot kellene képi hatásokkal felerősíteni, és eltüntetni a vidám színeket és a napfényt, valamint az energikus, életerős élességet, határozottságot. Borongós, nyomasztó, rémületes hangulatot kell felépítenünk.

Készítsünk másolatot a Rétegek ablakában a Tárgyilagos rétegünkről, és azt nevezzük át Művészinek. Mossuk el a képet, hogy sejtelmes legyen, de a mondanivaló középpontjában az ütközőbak legyen. A Szűrők (Filters) —> Elmosás (Blur) —> Elmosás elmozdítással igen alkalmas most. Ennél a funkciónál érdemes felülírással bevinni az adatokat, ha az Előképen látni akarjuk az eredményt (1. ábra, Előkép be van jelölve), mert eléggé soká tarthat az eredmény kiszámítása, ha a csúszkát alkalmazzuk, vagy a léptetőnyilakat, mert a GIMP minden megállásnál kiszámítja az adatokat, hogy megjelenítse az előnézeti képen, s ez egy-egy esetben sokáig tarthat. A másik lehetséges megoldás az, ha kikapcsoljuk az előnézetet, és csak a paraméter beállítása után kapcsoljuk vissza. Ekkor csak egyszer számolja ki a GIMP a várható eredményt. GIMP 2.8-nál ezek a beállítási problémák már nem jelentkeznek.

1. ábra

Sugárirányú elmozdításos elmosás.

Első lépésben alkalmazzunk Sugárirányú elmosást, amely jelen esetben azt jelenti, hogy egy középpont körül koncentrikus körök kerületén mossa szét a GIMP a képpontokat. Szögnek megfelel a 10-fokos, Elmosási középpontnak viszont állítsuk be felülírással (+ Enter) azokat az x- és y-koordinátákat, amelyeket leolvashatunk a képablakunk bal alsó sarkában, ha a kurzorral egy-egy pont fölé állunk. Célszerűen a mondanivaló középpontját válasszuk ki erre, valahol félúton az ütközőbak és a vasúti vágányzáró-jelző tábla között. Az alkalmazott koordináták X=274 és Y=348 voltak.

2. ábra

Nagyításos-kicsinyítéses elmosás.

Második lépésben megint elmozdításos elmosást alkalmazhatunk, de most Nagyítás módban, ugyanazzal az Elmosási középponttal, mint az előbb. Alapértelmezésben a középponttól kifelé történik az elmosás, de most kattintsunk az Elmosás kifelé felirat előtti kis négyzetbe, hogy megszüntessük annak kipipálását, s ekkor az elmosás befelé, az elmosási középpont irányába fog menni. Az Elmosási hosszra állítsunk be 30-at felülírással (+Enter) az eredeti 5 helyett.

3. ábra

Elmosott tárgyilagos kép.

Az eddigi elmosások eredménye a 3. ábrán látható. Itt már kezd sejtelmes lenni a kép, de a zavaró életlenségen kívül még nincs igazán különösebb hatása.

4. ábra

Új réteg nyitása.

Nyissunk új réteget a Rétegek ablakának bal szélső alsó gombjával, és adjuk neki a Vignetta nevet. Maradjon képméretű (602x900), és tejesen átlátszó (Transparency).

Az Eszköztárról vagy az e gyorsbillentyűvel kapcsoljuk be az Ellipszis-kijelölést, és az illusztráción mutatott módon húzzunk egy ellipszist a kép fölé (l. 5. ábra).


5. ábra

Ellipszis-kijelölés pontosítása.

Ha nagyon precízek szeretnénk lenni, akkor az Eszközbeállítások ablakában az ellipszis Pozíciójánál állítsunk be 0 kezdőértéket és 602 képpont vízszintes kiterjedést, hogy éppen a kép két szélére illeszkedjen az ellipszisünk.

6. ábra

Kijelölés megfordítása.

A Kijelölés-szerkesztő ablakában fordítsuk meg a kijelölést, és a számítógép-billentyűzetünkön nyomjunk Ctrl+,-t (Ctrl + vessző),hogy feketére fessük az ellipszisen kívüli területet. (Ha nem fekete lenne az előtérszínünk, akkor d gyorsbillentyűvel állítsuk feketére.) Utána szüntessük meg a kijelölést a Kijelölés-szerkesztő ablakában (X-gomb).





7. ábra

Gauss-elmosás.

Mossuk el az éles szélű ellipszisünket Szűrők (Filters) —> Elmosás (Blur) —> Gauss-elmosással, jó nagy, 200 képpontos vízszintes és függőleges elmosási sugárral. Egyelőre vegyük le 70%-osra a Vignetta rétegünk átlátszatlanságát a Rétegek ablakában. Kattintsunk a Tárgyilagos nevű rétegünkre, duplázzuk meg, és nevezzük át a másolatot Művészi-nek, mire a GIMP a Művészi#1 nevet fogja adni neki. Kattintsunk a fölötte lévő Művészi nevű rétegünkre.

8. ábra

Rétegek ablaka 1.

Akkor most a 8. ábrán látható képet fogjuk látni a Rétegek ablakában.

9. ábra

Telítetlenné tétel.

A Színek (Colors) —> Telítetlenné tétel funkcióból a Fényerő (Lightness) szerinti telítetlenség beállítást kiválasztva alakítsuk fekete-fehérré az eddig elmosott rétegünket.

10. ábra

Radír beállításai.

Kapcsoljuk be az Eszköztárról, vagy a Shift+e számítógép-billentyű kombinációval a radírt, és az Eszközbeállítások ablakában válasszuk ki hozzá a legnagyobb, elmosott szélű ecsetet, a Circle Fuzzy (19)-et, vegyük le az átlátszatlanságát 10%-ra, és méretezzük a maximális 10,0-re. (GIMP 2.8-nál a 2. Hardness 050 ecsettel (Brush) dolgozzunk, 10%-os átlátszatlansággal, a méretét (Size) pedig vegyük 190,00-re.)

11. ábra

Alfa-csatorna hozzáadása a réteghez.

Mielőtt elkezdenénk radírozni, jobb egérgombbal kattintsunk a Művészi rétegünk rétegsorára a Rétegek ablakában, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk az Alfa-csatorna hozzáadását (Add Alpha Channel), hogy a radírral átlátszóságot vigyünk be a rétegbe, és ne a háttérszínt, mint ahogy az történne, ha az alfa-csatorna nélküli, és vastagbetűvel szedett nevű rétegeknél történik.

12. ábra

Homály részleges visszaélesítése radírozással.

Itt-ott egyszer-kétszer rákattintva a vászonra vegyünk el az elmosott rétegből a levél nélküli fa lombozatnál, a sínpárnál és a baloldali kerítésből, majd kisebb, 5-ös (95,00-ös) ecsetmérettel az ütközőbak előtti sínből, és végül 1-es, 0,5-ös, 0,1-es (19,00, 9,50 és 1,90) mérettel és 50-100%-osra visszanövelt átlátszatlansággal töröljük a homályos réteg képpontjait a jelzőtábla, az ütközőbak és az attól balra eső kilométerkő fölül, hogy átlátsszon az alatta fekvő éles és színes Művészi#1 réteg. Ha valamit elrontottunk, kapcsoljuk be az Ellen-radírt az Eszközbeállítások ablakában és azzal javítsunk. A Vignetta réteg átlátszatlanságát vigyük fel 80%-ra. A 12. ábrán piros nyíllal jelöltem, ahol radíroztam.

13. ábra

Rétegek ablaka a végső képben.

Végül, hogy igazán idegesítővé tegyük a képet, a homályos Művészi nevű réteg átlátszatlanságát vegyük vissza 93%-ra a Rétegek ablakában. Napvilágnál újra ellenőriztem a Vignetta réteg átlátszatlanságát, és végül is vissza állítottam 70%-ra (mindig az első ötlet a jó). Ettől a két módosítástól elősejlenek a radírozatlan terület alatti élesített struktúrák, de csak halványan. A radírozástól és a kismértékű átlátszóságtól helyenként halványan éles, máshol ködösebb, elmosódott lesz a kép, ami a bizonytalanságot fokozza a maga kétértelműségével. Ha egyértelműen éles, vagy csak tisztán homályos környezetet tennénk a központi téma köré, akkor nem érnénk el akkora érzelmi hatást.

Élhetünk a véletlen szerencsével is: a homályos alatti színes réteg színe csak a kilométerkő-szerűségnél bukkan elő, drapp színben. Ezáltal magára vonja a figyelmet és rejtélyessé teszi a nélküle egyébként egyértelmű képet, tág teret adva az egyéni értelmezéseknek.

A rétegek állása a kép elkészültekor a 13. ábrán látható a rétegmódokkal és az átlátszatlanságokkal együtt. Ha akarjuk, a felső három réteget (ezek teszik ki a művészi variációt) fésüljük össze egy rétegbe fentről lefelé haladva. Jobb egérgombbal kattintsunk a rétegre, és a felbukkanó rétegmenüből válasszuk az Összefésülést lefelé (Merge Down). Ekkor három rétegünk marad: legalul az eredeti fotó, fölötte annak tárgyilagos feldolgozása, retusálása, és legfelül a művészi megoldás.


A képek előállításához GIMP for Windows 2.6.4 és 2.8.0 képfeldolgozó programot használtam a sourceforge.net jóvoltából.


 
Kezdőlap | GIMP tutorialok 1. | GIMP tutorialok 2. | Inkscape tutorialok | Képsorozatok | Honlaptérkép | Pihentetőül | Kapcsolat | Lap tetejére

Creative Commons License
Ahol másként nincs jelezve, a honlap tartalma a Creative Commons Nevezd meg!-Így add tovább! 3.0 Licenc feltételei szerint használható fel.
Szerző: Improcyon